Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
The Bible, Mormon Scripture, and the Rhetoric of Allusivity
A mormon tanulmányok hallgatóinak egyik leglényegesebb kérdése, hogy jobban megértsük, milyen szerepet játszott a Biblia Joseph Smith elsődleges műveinek, a Mormon könyvének és a Tan és szövetségeknek a megalkotásában.
Néhány figyelemre méltó kivételtől eltekintve, mint például Philip Barlow Mormons and the Bible és Grant Hardy Understanding the Book of Mormon című könyve, hiányoznak az e témának szentelt teljes hosszúságú monográfiák. Ez a kézirat ezt próbálja orvosolni annak közeli elemzésével, hogy a mormon szentírás, konkrétan a Mormon könyve és a Tan és szövetségek hogyan integrálja az Újszövetség írásait a saját szövegébe.
Ez a kézirat azt az érvet veszi elő, hogy Joseph Smith az alluzivitás retorikája (az egyik szövegre való utalás egy másik szöveggel) révén olyan tekintélyt tudott kölcsönözni műveinek, amelyet a bibliai nyelvezet beépítése nélkül nem kaptak volna meg. Annak érdekében, hogy alapos, arra összpontosító elemzést nyújtson, hogy Smith hogyan építette be a bibliai szöveget saját szövegeibe, ez a munka csak a mormon írások azon részeire szorítkozik, amelyek János evangéliumának prológusára (János 1:1-18) utalnak. A János evangéliuma prológusának kiválasztása annak köszönhető, hogy az Smith egész korpuszában gyakran előfordul, valamint felismerhető nyelvezetének.
Ez a tanulmány továbbá azt állítja, hogy az a mód, ahogyan Smith a johannita prológust beépíti, korántsem egységes, hanem valójában igen kreatív, és (legalább) négy különböző formát ölt: Visszhang, utalás, bővítés és megfordítás. Az ebben a munkában alkalmazott módszertan elsősorban a Biblia intertextuális tanulmányozásának legújabb fejleményeire épül, egy olyan elemzési módszerre, amely igen hatékonynak bizonyult a későbbi szerzők korábbi szövegek felhasználásának tanulmányozásában.