Értékelés:
Michael Knox Beran „Forge of Empires” című könyve részletesen bemutatja az 1860-as évek forradalmi alakjait, nevezetesen Abraham Lincolnt, Ottó von Bismarckot és II Sándor cárt. A kritikák kiemelik az elbeszélés erősségeit és gyengeségeit egyaránt, különösen azt, hogy miként szövi össze az Egyesült Államokat és Európát egy viharos időszakban alakító eseményeket. Míg az írást dicsérik a lebilincselő történetmesélésért és az informatív tartalomért, egyes kritikák a világos meghatározások hiányára és a hivatkozások időnkénti homályosságára összpontosítanak.
Előnyök:⬤ Világos és könnyen érthető nyelvezet egy vezető történésztől.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely fenntartja az olvasók érdeklődését.
⬤ Informatív tartalom, amely az amerikai polgárháborún túl szélesebb történelmi kontextust is biztosít.
⬤ A könyv lehetővé teszi a jegyzetelést, szép margókkal.
⬤ Mesteri történetmesélés kreatív tudományossággal.
⬤ Hiányzik a kulcsfogalmak, például a „forradalom” és a „forradalmi” egyértelmű meghatározása, ami aláássa a tézist.
⬤ Néhány hivatkozás túlságosan homályos lehet az általános olvasók számára.
⬤ Időnként lassú olvasás a bonyolult próza és a kusza anekdoták miatt, amelyek nem mindig kapcsolódnak egymáshoz.
(7 olvasói vélemény alapján)
Forge of Empires: Three Revolutionary Statesmen and the World They Made, 1861-1871
Egyetlen évtized alatt három vezető több tízmillió lelket szabadított fel, újjáalakította saját hatalmas országát, és örökre megváltoztatta a nemzeti hatalom formáit:
⬤ Abraham Lincoln felszabadított egy leigázott népet és átalakította az Amerikai Köztársaságot.
⬤ VII. Sándor cár letörte a jobbágyok láncait, és jogállamiságot hozott Oroszországba.
⬤ Otto von Bismarck megdöntötte a kisstílű teuton fejedelmeket, legyőzte az Osztrák-házat és az utolsó császári Napóleont, és egyesítette a német nemzetet.
A három államférfi olyan birodalmakat kovácsolt, amelyek a huszadik századot két világháborún, a hidegháborún és azon túl is uralták. Mindhárman forradalmárok voltak, mégis mindhárman olyan nemzetet erősítettek meg, amely a szabadságról, a hatalomról és az emberi sorsról alkotott elképzeléseiben alapvetően különbözött a többiektől. Michael Knox Beran A birodalmak kovácsa című könyve ragyogóan fonja össze a három korszakos átalakulás és végzetes örökségük történetét.
A történeteket azok szemszögéből meséli el, akik részt vettek a sorsfordító eseményekben - köztük Walt Whitman és Friedrich Nietzsche, Mary Chesnut és Leo Tolsztoj, III. Napóleon és Eugnie császárné - Beran a nagy dráma és az emberi pátosz gazdag szövevényét szövi. A nagy események gyakran néhány magányos lélek döntésein múlnak, és mindhárom államférfi a fájdalmas kétségek vagy a tagadás pillanatai mellett olyan jelentős döntésekkel is szembesült, amelyek újradefiniálták nemzetüket.
A Forge of Empires eleven elbeszélésével és emlékezetes portréival új megvilágításba helyez egy örökérvényű kérdést: Hogyan jönnek létre a szabad államok, és hogyan szűnnek meg? Ugyanabban az évtizedben, amikor a szabadság győzelmeit aratta, a felszabadítók hármasságából az egyik a szabad állam ellenségeként mutatkozott meg, egy másik pedig elvesztette a szívét. Amit Lincoln a szabadság „csírájának” nevezett, amely „az emberiség egyetemes szabadságává nő és terjeszkedik”, közel került ahhoz, hogy megsemmisüljön egy olyan világválságban, amely a szabad államot a terror és a kényszer új filozófiáival állította szembe.
A Forge of Empires a történelem egyik legjelentősebb évtizedének mesteri története.
