A birodalom tanítása: Oktatás és állami lojalitás a késő Habsburg-korszak Ausztriájában

Olvasói vélemények

A könyv az Osztrák-Magyar Monarchia oktatástörténetét a „nemzeti közömbösség” szemszögéből vizsgálja, és azzal az elképzeléssel szemben érvel, hogy a nacionalizmus el volt nyomva a soknemzetiségű birodalomban. Ehelyett azt állítja, hogy az oktatás egy többrétegű birodalmi identitást ápolt. Az elemzés tartalmazza a történelemtankönyvek kritikáját, és hangsúlyozza az oktatás erkölcsi dimenzióit. Ugyanakkor a könyv kritikát kap, mert korlátozottan összpontosít az alanyi állampolgári oktatásra, és hiányzik az összehasonlító elemzés más multietnikus oktatási gyakorlatokkal.

A könyv érdekes perspektívát nyújt az oktatás szerepéről a rétegzett birodalmi tudat kialakításában az Osztrák-Magyar Monarchiában, amelyet a történelmi szövegek és az oktatási tantervek jól megalapozott elemzése támaszt alá. Kiemeli az oktatás erkölcsi és polgári dimenzióit abban a korszakban.

Hiányossága, hogy nem foglalkozik az állampolgári nevelés tágabb fogalmával, és csak a tantárgyi állampolgári nevelésre összpontosít. A megállapítások némileg kiszámíthatónak tűnnek, hiányzik belőlük az eredetiség, és a szerző elmulasztotta a más régiók hasonló oktatási tendenciáival való összehasonlító elemzés lehetőségét.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Teaching the Empire: Education and State Loyalty in Late Habsburg Austria

Könyv tartalma:

A Tanítás a birodalomban című könyv azt vizsgálja, hogy a Habsburg-osztrákok hogyan használták az oktatást a nép hazaszeretetének ápolására. Az állami iskolák a tizenkilencedik századi megalakulásuk óta a hazafias nevelés eszközei Európában és az Egyesült Államokban. Alapszinten ez az állampolgári nevelés megtanította a gyerekeket az államukról, miközben megfogalmazta azokat a közös mítoszokat, hősöket és eszméket, amelyek össze tudták kötni a társadalmat. A történészek többnyire az állampolgári nevelés fejlődésére összpontosítottak az olyan nemzetállamokban, mint Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság. Volt egy olyan feltételezés, hogy a multinacionális Habsburg Monarchia nem használta, vagy nem használhatta erre a célra az állami iskoláit. A Birodalom tanítása bizonyítja, hogy ez nem így volt.

A Habsburg-iskolákban 1867-1914 között alkalmazott állampolgári nevelési tanterv alapos vizsgálatán keresztül Moore bemutatja, hogy az osztrák hatóságok többrétegű identitást próbáltak kialakítani, amely az egyén otthoni tartományához, nemzeti csoportjához és magához a birodalomhoz való hűségben gyökerezett. A tisztviselők távolról sem tekintették a nacionalizmust zéróösszegű játéknak, ahol a növekvő nacionalizmus csökkenti az állam iránti lojalitást, hanem úgy érezték, hogy a hazafiság csak akkor lehet erős, ha a regionális és a nemzeti identitás egyformán erős. Azt remélték, hogy ez a többrétegű identitás közös összetartozás-érzést hoz létre olyan népességcsoportok között, amelyek nem feltétlenül rendelkeznek azonos kulturális vagy nyelvi háttérrel.

Az osztrák állampolgári nevelés az iskolai élet minden területének része volt - az osztálytermi tanóráktól az iskolai rendezvényekig. Ez a kutatás felülvizsgálja a Habsburgokon belüli állampolgári neveléssel kapcsolatos, régóta fennálló történelmi elképzeléseket, és feltárja az osztrák identitás és civil társadalom összetettségét, méltán integrálva a Habsburg Monarchiát az oktatás modern társadalomban betöltött szerepének szélesebb körű megvitatásába.