Eredeti címe:
Legislating the Courts
Könyv tartalma:
A 19. század első évtizedeiben az Egyesült Államokban a jogi reformerek arra törekedtek, hogy egységesítsék a bírósági eljárásokat, és az esküdtek rovására bővítsék a bírák hatalmát, miközben egyidejűleg egységessé tették a bírói döntéshozatalt. Reid s előző könyve, a Controlling the Law (A törvény ellenőrzése) e folyamatról nyújtott esettanulmányt, Jeremiah Smith New Hampshire-i főbíróra és William Plumer kormányzóra összpontosítva. Most a Legislating the Courts című könyvében Reid visszatér Smith és Plumer pályafutásához, hogy folytassa a bírói hatalom történetét a korai köztársaságban.
Az amerikai alkotmánytörténészek és jogászok általában abból indulnak ki, hogy a bírói felsőbbrendűség jelenlegi doktrínája nemcsak mindig is az alkotmányjog szabálya volt, hanem a szövetségi és az állami alkotmányok alkotóinak eredeti szándéka is. Ez a tanulmány megcáfolja ennek a feltételezésnek az állami alkotmányosságra vonatkozó érvényességét azáltal, hogy New Hampshire - más joghatóságok jogát reprezentáló - jogára összpontosít 1789 és 1818 között. A bíróságok törvényhozása nem azt állítja, hogy a bírói függetlenség nem volt az alkotmányok alkotói által kívánt szabály; ehelyett a gyakorlat és az alkotmányelmélet vizsgálatával ez a tanulmány azt mutatja be, hogy a korai köztársaság valósága a bírói függőség és a törvényhozói felsőbbrendűség volt.
Reid három olyan kormányzati gyakorlatra hivatkozik, amelyek más ügyekkel együtt megváltoztatták a bírói fizetéseket - amelyeknek az alkotmány szerint \u201cállandónak\u201d és \u201dmegfizethetőnek\u201d kell lenniük -, és amelyek függő igazságszolgáltatási rendszert hoztak létre. Az első gyakorlat, a peres felek jogukhoz való visszatérése, az esküdtszéki tárgyalást elvesztett és ellenük ítéletet hozó peres feleknek lehetőséget adott arra, hogy a törvényhozásnál kérvényezzék az ítélet alóli felmentésüket és új esküdtszéki tárgyalást kapjanak. A második gyakorlatban a jogalkotó abból kiindulva járt el, hogy hatáskörrel rendelkezik arra, hogy kivizsgálja a bírák magatartását, és magyarázatot kérjen tőlük arra, hogy miért viselkedtek bizonyos módon. Végül a harmadik gyakorlatban a törvényhozás élt azzal a hatáskörrel, hogy \u201cjó magatartás esetén\u201d a bírákat \u201d törvényhozás útján felmentse tisztségükből, majd új bírói testületet nevezzen ki.
Annak ellenére, hogy a bírói testületet megpróbálták alárendelni az állami törvényhozás által képviselt állampolgári akaratnak, Reid úgy találja, hogy a bíráknak sikerült megőrizniük autonómiájukat, és csak a törvény diktálásának voltak alárendelve.
