A bizonyosság illúziója: Hogyan károsítják kultúránkat a vallás hibás hiedelmei?

Olvasói vélemények

James Houk „A bizonyosság illúziója” című könyve kritikusan vizsgálja a fundamentalista hiteket, különösen a kereszténységen belül, kiemelve a vallási bizonyosság hibáit. A könyv jól megalapozott, és jó forrásnak számít azok számára, akik megkérdőjelezik a hitüket, bár a tapasztalt szkeptikusok számára nem biztos, hogy új meglátásokkal szolgál. Míg egyes olvasók értékelték az érvek világosságát és mélységét, mások úgy találták, hogy a könyv nem eredeti vagy kritikus, anélkül, hogy hatékonyan megszólítaná a célközönséget.

⬤ Jól kutatott és átfogó.
⬤ Világos és érthető írásmód.
⬤ Foglalkozik a fundamentalizmussal kapcsolatos fontos témákkal.
⬤ Segíthet azoknak, akik bizonytalanok a hitüket illetően.
⬤ Kritikus szemléletet nyújt a fundamentalista gondolkodás abszurditásaival kapcsolatban.

⬤ A tartalom ismerős lehet a tapasztalt szkeptikusok és ateisták számára.
⬤ Elsősorban a fundamentalista kereszténységre összpontosít, ami kizárhatja a szélesebb körű valláskritikát.
⬤ Néhány olvasó szerint lassan indult, vagy nem volt eredeti.
⬤ A szerző írását érő kritikák közé tartoznak a szövegben észlelt elfogultságok és hibák.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Illusion of Certainty: How the Flawed Beliefs of Religion Harm Our Culture

Könyv tartalma:

A vallásnak a társadalomra gyakorolt hatását vizsgáló antropológus kritikával illeti a fundamentalizmust és minden olyan gondolkodásmódot, amely merev kulturális bizonyosságokon alapul. A szerző amellett érvel, hogy a jövőt csak egy olyan globális humanista szemlélet biztosíthatja, amely elismeri és tiszteletben tartja az eltérő kulturális nézőpontokat, és támogatja a kritikus ész és az empirizmus használatát. Houk a „kulturalizmus” kifejezést a kultúra-specifikus értékek és előítéletek által vezérelt dogmatikus nézőpontok leírására használja. A kulturalizmus nemcsak a vallási fundamentalizmushoz vezet, hanem a faji, nemi és szexuális orientációval kapcsolatos sztereotípiákhoz is.

Kifejezetten a keresztény fundamentalizmussal foglalkozva a szerző elemzi az általa hitalapúnak nevezett ismeretelmélet számos gyengeségét, különösen azt, ahogyan ez a gondolkodás a fiatal földre épülő kreacionizmusban, a kinyilatkoztatásra és a szubjektív tapasztalatokra mint a vallási tudás forrására való támaszkodásban, valamint a Biblia nyilvánvaló hibái ellenére tanúsított tiszteletben nyilvánul meg. Mint rámutat, az ilyen kulturális tudással általában az a probléma, hogy nem cáfolható, és végső soron nincs tartós értéke, szemben a tudomány által előállított, adatokon alapuló és cáfolható tudással, amely továbbra is bizonyítja, hogy a pontos információk megbízható forrásaként értékelhető.

Arra a következtetésre jutva, hogy a fundamentalista gondolkodásmódnak nincs jövője egy olyan sokszínű világban, ahol a vallás gyakran súlyosbítja a konfliktusokat, határozottan kiáll az értelem és a kölcsönös tolerancia mellett.