A bizonytalan középpont, avagy mikor áll meg az afrikai narratíva?

Eredeti címe:

The Precarious Center, or When Will the African Narrative Hold?

Könyv tartalma:

Ebben a könyvben A bizonytalan központ az a kérdés foglalkoztat, hogy az afrikaiak a görög, angol, francia, német, spanyol és portugál nyelveken keresztül milyen mértékben szerettek bele a nyugatiasságba, az afrikai eszmék és eszmények rovására. Csak az afrikai világnak a saját elbeszélő szubjektivitásában való újbóli központba helyezésében létezhet valódi gondolati szabadság, innováció és felszabadulás, mint az emberi tudás gyarapításának módja. A Páneurópai Akadémia az évszázadok során felhalmozott és az afrikaiak oktatási rendszereibe beágyazott strukturális tőkéjével továbbra is uralja az afrikai kutatások elméleti és értékalapját.

Ebben az előszóban azt állítom, hogy a görög társadalom mítoszaira és mémjeire alapozott nyugati elképzelések minden más lehetőséget eltörölnek, és megerősítik az európai felsőbbrendűség eszméjét egy multietnikus és multikulturális világban. Annak a tágabb értelemben vett, a díjnyertes afrikanológus, Ibram Kendi által igazi intellektuális projektnek nevezett törekvésemben az összes kultúra teljes tiszteletét szeretném látni. Ezért ebben a könyvben azt a gondolatot állítom, hogy a globális kommunikációs egyenlőség erősítése és az emberiség szellemének felszabadítása érdekében meg kell kérdőjeleznünk a Nyugat magabiztos mémjeit, hogy teret engedjünk a kulturális testtartások sokféleségének.

Gyakorlati értelemben ez azt jelenti, hogy arra szeretném ösztönözni az olvasót, hogy vizsgálja meg, hogyan kapcsolódnak a görög és a római valóság mémjei más klasszikus civilizációk mémjeihez, annak érdekében, hogy minimalizáljuk az emberi tapasztalat teljességét nem értők agresszív emberellenes viselkedését. Azt sugallom, hogy szükség van Zeusz tudatosítására, miközben egyidejűleg felfedezzük ebben a görög szimbólumban azokat a pszicho-mítoszokat, amelyek jelen korunkat kísérik. Természetesen sem Rát, sem Oduduát nem állítom Zeusz fölé, csak azt, hogy helyük van az asztalnál.

Mivel a nyelvi környezeteket az emberek építik fel, bármilyen csomaggal, amit magukkal hoznak, vagy amit a természetes környezetben találnak, úgy vélem, hogy szükség szerint rekonstruálhatjuk vagy kiegészíthetjük a környezeteket, hogy bővítsük a megértésünket. Az egyik kurzus, amelyet az egyetemen tanítok, a közép-egyiptomi nyelv, és miután annyi éven át tanítottam, mostanában ritkán lepődöm meg azon, hogy sok hallgató félelemmel közelít a témához, mert soha nem értették meg, hogy a klasszikus Afrika hogyan illeszkedik az élet egyenletébe. Van némi hajlamuk a majákról, kínaiakról, indiaiakról, de kevés ismeretük van az afrikai szóról, akár az ősi, akár a mai kontextusban.

Noha e könyvnek nem éppen az a célja, hogy feltárja a görög mítoszok által ránk gyakorolt összes hatást, úgy gondolom, hogy ez egy megfelelő kurzus azok számára, akiket érdekel a társadalmilag konstruált univerzum megértése. Nyugaton vagy Afrikában élve gyakran látjuk, hogy a városnevek, utcanevek, a hétköznapok, bolygók, csillagok, sőt még a vállalatok is jellegzetesen nyugati irányultságúak, és hogy az európaiak által az épített környezetük megragadására létrehozott neveken alapulnak.