The Triumph of Uncertainty: Science and Self in the Postmodern Age
Tauber, a tudománytörténet és a tudományfilozófia egyik vezető alakja egyedülálló önéletrajzi áttekintést nyújt arról, hogyan jellemezték a tudományt mint gondolkodási diszciplínát a filozófusok és történészek az elmúlt évszázadban. Beszámolóját a tudomány - és saját személyes - magyarázó bizonyosságra való törekvésén keresztül keretezi.
A 20. század folyamán ezt a célt kiszorították a komplex rendszerek jellemzéséhez szükséges valószínűségi episztemológiák, legyen szó akár a fizikáról, a biológiáról, a közgazdaságtanról vagy a társadalomtudományokról. Ez a "bizonytalanság diadala" a redukálhatatlan véletlen és a meghatározhatatlan kauzalitás elkerülhetetlen következménye. És ezeken az ismeretelméleti korlátokon túl az egyes tudósok értelmező képességei (amit Michael Polanyi "személyesnek" és "hallgatólagosnak" nevezett) változatlanul befolyásolják az adatok megértését. Míg a pozitivizmus radikális objektivitást követelt, a posztpozitivisták feltárták, hogy a nem-episztemikus értékek és társadalmi erők hálózata milyen mélyen befolyásolja a tudás előállítását.
Tauber esettanulmányt mutat be ezekről az állításokról, bemutatva, hogy az immunológia hogyan épített be elméleti fejlődésébe társadalmon kívüli társadalmi elemeket, és ezek hogyan befolyásolták a biológiai identitás, az individualitás és a megismerés körül kavargó értelmezési problémákat. A kortárs immunológia és az énről alkotott kulturális elképzelések közötti megfelelés erős és szembetűnő. Ahogy a bizonytalanság kísérti a tudományt, úgy lebeg a személyes identitás, az önismeret és az erkölcsi cselekvőképesség jelenlegi konstrukciói felett is. A bizonytalanság szakadékán keresztül a tudomány és az önvaló beszélget.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)