Modes of Uncertainty in HCI
A bizonytalanság a mai élet egyik legelterjedtebb jellemzője és a HCI egyik központi kihívása. Emberként, kutatóként és tervezőként a bizonytalansággal sokféle formában és sokféle környezetben találkozunk.
A HCI-ben a bizonytalanságra fordított növekvő figyelem a terület egyre szélesebb körű elterjedésének, valamint azoknak a kérdéseknek és összefüggéseknek köszönhető, amelyekben a HCI-kutatást és -gyakorlatot alkalmazni igyekszünk. Ez a világban zajló eseményeknek is köszönhető, amelyek arra kényszerítenek minket, hogy közvetlenebbül foglalkozzunk a bizonytalansággal kapcsolatos kérdésekkel. Következésképpen a társadalom minden eddiginél nagyobb mértékben fordul az adatok felé, mint olyan jelenségek megértését lehetővé tevő vagy közvetítő eszközhöz, mint az éghajlatváltozás, a politikai zűrzavar, a fokozott gazdasági felfordulás és a globális világjárvány.
Ez a monográfia azt vizsgálja, hogy a HCI hogyan fogalmazza meg, helyezi el és reagál a bizonytalanságra - különösen azzal érvelve, hogy az ilyen bizonytalanságokra való reagálási képességünket nagymértékben szabályozzák azok a fogalmak, amelyeket egyetlen, átfogó, túlterhelt és csúszós elképzelés keretezésére használunk. A szerzők négy különböző "bizonytalansági módot" javasolnak, hogy elkezdjék összefogni a HCI-ben a bizonytalanságot sokféle formában kezelő munkák különböző irányait.
Ahelyett, hogy a bizonytalanságra mint a világ különálló, tanulmányozandó jelenségére összpontosítanának, inkább azt vizsgálják, hogy a HCI-kutatásban alkalmazott kutatási célok, módszerek és elméleti keretek hogyan befolyásolják a bizonytalansággal való találkozás különböző módjait. Azzal, hogy a bizonytalanságról (főnév) a bizonytalansággal való találkozás módozataira (ige) váltanak, a bizonytalanságot mint kapcsolati fogalmat helyezik előtérbe, és megmutatják, hogy az egy aktív és folyamatos állapot, amelyet a tervezők és kutatók különböző módokon tesznek jelenvalóvá prioritásaiktól és a kontextustól függően, amelyben dolgoznak.
A szerzők megmutatják, hogy a bizonytalanság módozatainak fogalmi eszköztárunkba való felvétele megkönnyíti a területek közötti beszélgetést, és lehetővé teszi számunkra, hogy új kapcsolatokat teremtsünk a különböző kutatási területek között, beleértve a vizualizációs tanulmányokat, a kritikai tervezést, a feminista episztemológiákat és a fenntarthatóságot.