A biztosítás és a szerencsejáték elmélete: A kockázati preferenciák felváltása a Quid pro quo-tal

Eredeti címe:

A Theory of Insurance and Gambling: Replacing Risk Preferences with Quid Pro Quo

Könyv tartalma:

1948-ban Milton Friedman és L. J. Savage azt javasolta, hogy a kockázati preferenciák magyarázzák a biztosítások és a szerencsejátékok iránti keresletet - ez az elmélet ma is szinte általánosan elfogadott a közgazdászok körében. Ha megkérdeznénk szinte bármelyik közgazdászt, hogy miért kötnek az emberek biztosítást, azt mondanák, hogy azért, mert a legtöbb ember "kockázatkerülő", vagy ennek megfelelően "inkább a biztos veszteségeket preferálja". Ha megkérdeznék, hogy miért játszanak az emberek szerencsejátékot, azt mondanák, hogy azért, mert egyesek "kockázatot keresnek".

A A biztosítás és a szerencsejáték elmélete című könyvében John A. Nyman kritizálja ezt a megközelítést, és új elméletet javasol a biztosítás és a szerencsejáték motivációiról. Azt állítja, hogy a biztosítások és szerencsejátékok iránti keresletet akkor érthetjük meg a legjobban, ha nem a kockázati preferenciákra, hanem a jövedelemátadásra, a világ azon állapotaira, amelyek a jövedelemátadást kiváltják, és az ezekben az állapotokban a jövedelem értékére összpontosítunk. Más szóval, a biztosítást az motiválja, hogy a jövedelmet a világ olyan jövőbeli állapotaiba kívánjuk átcsoportosítani, ahol a jövedelem értékesebb. A szerencsejátékot viszont az motiválja, hogy a jövedelmet olyan jövőbeli világállapotokba kívánja átvinni, ahol a további jövedelem megszerzése kevésbé költséges.

Nyman végső soron arra törekszik, hogy átorientálja a közgazdászok biztosításról és szerencsejátékról való gondolkodását azáltal, hogy a bizonytalanságot nem negatív motiváló tényezőként, hanem egyszerűen mechanikus jellemzőként kezeli, amely lehetővé teszi a jövedelem és a fogyasztás növelését. A biztosításból és a szerencsejátékból származó előnyök értékelésénél eltávolodik az elfogult modellektől, amelyek figyelmen kívül hagyják a jövedelmi hatásokat és az államfüggőséget, és a kockázattal kapcsolatos preferenciáktól a jövőbeli többletjövedelem megszerzésének vágya felé mozdul el. Bemutatva azt az érvelést, hogy a kockázati preferenciák nem motiválják a biztosítás vagy a szerencsejáték iránti keresletet, az A biztosítás és a szerencsejáték elmélete megkérdőjelezi a közgazdasági gondolkodás egyik alapvető alaptételét.