Olvasói vélemények
Összegzés:A „Getting the Blues: What Blues Music Teaches Us About Suffering and Salvation” című könyvében Stephen J. Nichols a blues zene és a keresztény teológia metszéspontját vizsgálja, kiemelve, hogy a blues hogyan világíthat rá a szenvedés és a megváltás témáira bibliai kontextusban. Sok olvasó úgy találta, hogy ez egy frissítő és éleslátó olvasmány, amely újradefiniálja mind a zene, mind annak spirituális vonatkozásainak megértését.
Előnyök:Az olvasók nagyra értékelték a könyvet a kutatás mélysége, a gondolatébresztő meglátások, valamint a blueszene és a teológiai témák egyedülálló kombinációja miatt. Történelmi perspektívát kínál a blues-zenészekről és a bibliai szövegekben ábrázolt küzdelmekhez való kapcsolatukról. Sokan úgy érezték, hogy az élet nehézségeinek és a megváltás reményének nagyon is szükséges elismerését nyújtja.
Hátrányok:Néhány kritikus megjegyezte, hogy a könyv időnként belemerült a történelmi részletekbe, ami egyes részeknél a teológiai mélység hiányához vezetett. A dalszövegek beemelését egyesek túlzottnak tartották, ami az olvasmányt tudományosabbnak és kevésbé gördülékenynek éreztette. Emellett a blues-zenét nem ismerők talán kevésbé találják hatásosnak.
(12 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Getting the Blues: What Blues Music Teaches Us about Suffering and Salvation
Könyv tartalma:
A Getting the Blues című könyvben Stephen Nichols bemutatja, hogy a blues zene hogyan nyújt erőteljes betekintést a bibliai elbeszélésbe és Jézus életébe. A bibliai történeteket a blues-zenészek életének érdekes részleteivel fonja össze, és élénken mutatja be az olvasóknak, hogyan tanít a blues-zene a bűnről, a szenvedésről, az elidegenedésről és az istentiszteletről. Nichols a zsoltárokat, a próféták egyes részeit és Pál apostol írásait ilyen egyedülálló módon bontja ki, új aspektusait tárva fel a Szentírásnak.
A Getting the Blues minden, a kereszténység és a kultúra iránt érdeklődő olvasó számára visszhangra talál. A végén úgy fognak kikerülni belőle, hogy jobban megértik a "moll hangnemű teológia" értékét - egy olyan teológiaét, amely a szenvedést és az örömöt egyaránt felöleli.
KIVONAT.
Ez a könyv egy moll hangnemű teológiát kísérel meg, egy olyan teológiát, amely, ha kényelmetlenül is, de elidőzik nagypénteken. A bluesból merít, a Szentírás elbeszéléseit összehangolja a Mississippi-delta elbeszéléseivel, a gyapotföldek, a ciprusi mocsarak és a nyögvenyelős slide-gitár földjével. Ez azonban nem egy zenész könyve, hanem egy teológusé. Így hát a blues teológiai értelmezését kínálom. Jeremy Begbie cambridge-i teológus amellett érvelt, hogy a zene eredendően képes teológiát tanítani. Begbie tézisének improvizációjaként a blues-t úgy tekintem, mint ami eredendően alkalmas arra, hogy egy bizonyos teológiát, egy moll hangnemű teológiát tanítson. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a moll hangnemben szóló teológia, vagy a blues, ami azt illeti, teljesen kétségbeesetten hangzik, mint egy forgó hurrikán áradata. A mollban írt teológia nem pusztán egzisztenciális sikoly. Sőt, a mollban írt teológia inkább reményteli dallamot szólaltat meg. A nagypéntek húsvétra vágyik, és végül eljön a húsvét. A bluesénekesek, még ha a legrosszabb időkről nyögnek is, tudják, hogy kegyelemért kell kiáltaniuk, mert tudják, hogy a látszat ellenére a vasárnap jön..... A bluesnak, akárcsak Flannery O'Connor írásaiban, nem kell minden sorban vagy dalban megemlítenie őt, Krisztust), de ugyanúgy kísérti a zenét. Végső soron ő a bluesban kavargó konfliktus feloldására szolgál, azé a konfliktuséra, amely a zenét a Mississippi folyó áradásához hasonlóan hullámzóan tartja.
