Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Patterns of Wisdom in Safavid Iran: The Philosophical School of Isfahan and the Gnostic of Shiraz
A XVII. századi szafavida Irán kivételes szellemi gazdagságát az iszfaháni filozófiai iskola, és különösen annak állítólagos alapítója, Mir Damad (megh. 1631) és nagy tanítványa, Mulla Sadra (más néven Sadr al-Din Shirazi, megh. 1636) testesíti meg. Ugyanilyen fontos az iskola számára a később következő Rajab 'Ali Tabrizi (megh. 1669/70) apophatikus bölcsessége.
E filozófusok hírneve ellenére azonban az „iszfaháni filozófiai iskola” azonosítását csak 1956-ban javasolta az ünnepelt francia iránológus, Henry Corbin, aki mintegy 20 gondolkodó és szellemi személyiség egységes iszlám neoplatonista jellegét állapította meg; ez a csoportosítás ezt követően mintegy ötven évig vitathatatlan maradt.
Ebben a rendkívül eredeti művében Janis Esots az „iskola” kifejezés jogosságát vizsgálja, elmélyedve e három jelentős síita személyiség összetett filozófiájában, és összehasonlításokat végez közöttük. A szerző amellett érvel, hogy Mulla Sadra gondolkodása független, és valójában összeegyeztethetetlen Mir Damad és Rajab Ali Tabrizi gondolataival. Ez nemcsak új gondolkodásmódot mutat be arról, hogy miként értelmezzük az „iszfaháni iskolát”, hanem Mir Damadot és Rajab Ali Tabrizit saját jogukon úttörőként azonosítja.
