A boldogságok

Olvasói vélemények

A.W. Pink „A boldogságok” című könyvét nagyon dicsérik a boldogságok mélyreható és alapos feltárása miatt, amely a keresztény jellemfejlődés kollektív fejlődéseként mutatja be őket, nem pedig elszigetelt vonásokként. Az olvasók nagyra értékelik Pink azon képességét, hogy a szöveget bibliai utalásokkal világítja meg, ami mind az egyéni tanulmányozáshoz, mind a csoportos megbeszélésekhez hasznos. Sokan úgy találták, hogy a könyv mély lelki elmélkedés és növekedés forrása, amely segít nekik megérteni és alkalmazni a boldogságokat az életükben. Néhányan azonban megemlítik az eltérő értelmezéseket és a szerző kálvinista irányultságával kapcsolatos aggodalmakat.

⬤ Alapos és éleslátó feltárást nyújt a boldogságokról.
⬤ A keresztény jellemfejlődés mélyebb megértésére ösztönöz.
⬤ Hatékonyan használja a bibliai hivatkozásokat a szöveg tisztázására és magyarázatára.
⬤ Egyéni önálló tanulmányozásra és csoportos megbeszélésekre egyaránt ajánlott.
⬤ Rövid és tömör, így gyorsan olvasható.
⬤ Sok olvasó találta lelkileg gazdagítónak és elgondolkodtatónak.

⬤ Néhány olvasó nem volt biztos abban, hogy Pink a boldogságokat inkább fejlődésként, mint különálló tulajdonságokként értelmezi.
⬤ Egyesek aggályosnak találták a szerző kálvinista szemléletét.
⬤ Néhány kritika jelezte, hogy a szöveg a haladó olvasók számára elemi vagy túlságosan leegyszerűsítő lehet.

(64 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Beatitudes

Könyv tartalma:

„A hegyi beszéd felépítéséről, terjedelméről és alkalmazásáról igencsak megoszlanak a vélemények. A legtöbb kommentátor a keresztény etika kifejtését látta benne.

Olyanok, mint a néhai Tolsztoj gróf, úgy tekintettek rá, mint egy „aranyszabály” megfogalmazására, amely szerint minden embernek élnie kell. Mások a diszpenzációs vonatkozásait emelték ki, és ragaszkodtak ahhoz, hogy ez nem a jelen kor szentjeihez, hanem a jövőbeli évezred hívőihez tartozik. Két ihletett kijelentés azonban felfedi a valódi hatályát.

A Máté 5:1, 2-ben megtudjuk, hogy Krisztus itt tanította tanítványait. A Máté 7:28, 29-ből világosan kiderül, hogy a nép nagy sokaságához is szólt.

Így nyilvánvaló, hogy Urunknak ez a beszéde mind a hívők, mind a hitetlenek számára egyaránt tartalmaz útmutatást”. Arthur Walkington Pink angol keresztény evangélista és bibliatudós volt, aki meggyőződéses kálvinista és puritán jellegű tanításairól volt ismert. Bár keresztény szülők gyermekeként született, megtérése előtt egy teozófiai társaságba (egy akkoriban Angliában népszerű okkult gnosztikus csoportba) vándorolt, és gyorsan kiemelkedett a soraikban.

Megtérését apja türelmes, a Szentírásból vett intelmeinek köszönhette. A Példabeszédek 14:12 verse volt az, hogy „van út, amely helyesnek látszik az ember számára, de annak vége a halál útjai”, amely különösen szíven ütötte, és arra késztette, hogy megtagadja a teozófiát és kövesse Jézust.