A boldogságos látomás közössége

Olvasói vélemények

A könyv új nézőpontot kínál Chaucer Canterbury meséihez azáltal, hogy összekapcsolja azokat a teológiai témákkal és az egyház közösségi életével. Hangsúlyozza a premodern vallási felfogás fontosságát, és olyan mélyreható elemzést nyújt, amely megkérdőjelezi a szöveg kortárs kritikáit.

A könyv mélyreható teológiai perspektívával eleveníti fel Chaucer műveit, felismerve a Mesék közösségi és egyházi témáit. A könyv jól kutatott, és hozzájárul a mai irodalmi és teológiai körökben folyó fontos vitákhoz.

Az írás meglehetősen akadémikus, és sűrű, szoros olvasatot tartalmaz, ami kihívást jelenthet néhány olvasó számára, különösen azok számára, akik nem ismerik az ilyen elemző megközelítést.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Fellowship of the Beatific Vision

Könyv tartalma:

A Canterbury mesékben Geoffrey Chaucer egy alapvető emberi kérdést tesz fel: Hogyan győzhetjük le a zsarnokságot? Válasza az emberi lét végéről és a teremtett lét természetéről való gondolkodás forradalmi módjának középpontjába kerül. Válasza, amelyet egy szimbolikus zarándoklat során performatív módon ad meg, azt a nézetet szorgalmazza, hogy az emberiségnek eredendően szüksége van a kegyelemre ahhoz, hogy önmaga lehessen.

E szemlélet ábrázolásával Chaucer hozzájárul ahhoz, amit a teremtményi szabadság ""paleo-keresztény"" felfogásának neveztek. Paradox módon a valódi szabadság minden dolog Istentől való függéséből nő ki. A valóság e szemléletének képzeletbeli megélésével Chaucer a középkor másik nagy költő-teológusához, Dantéhoz igazodik.

Mindketten igazi keresztény humanisták.

Felismerik a művészetben a törékeny lehetőséget: a valóságot nem dogmatikus tételek halmazára redukálni, hanem részt venni egy egyre mélyülő misztériumban. Chaucer ténylegesen arra szólítja fel az egyházat jelentő zarándokközösség minden leendő tagját, hogy művészként viselkedjenek, értelmező módon válaszoljanak Istennek a közös lét végességében.

""A Canterburyi mesék sokkal többet tesznek annál, mint hogy egy vándorló zarándokcsapat különböző és egymásnak ellentmondó történeteit mesélik el. Norm Klassen megnyitja a mesék premodern horizontját, amikor kifejti, hogy Chaucer "ferde apologetikája" be akar vonni minket abba a szakramentális ontológiába, amely az elbeszélést megeleveníti. Klassen fejtegetése felnyitja a szemünket arra a számtalan módra, ahogyan a boldogságos látomás az egymásnak ütköző hangok és az általunk lakott e világi valóságok közepette megjelenik." - Hans Boersma, J.

I. Packer teológiai professzor, Regent College; a Mennyei részvétel című könyv szerzője." - Hans Boersma, J. I.

Packer, a Regent College teológiai professzora: The Weaving of a Sacramental Tapestry (2011) ""A chaucerista Norm Klassen megjegyzi, hogy "Chaucer költészete nem más, mint reményteli, és hogy) arra hívja közönségét és olvasóit, hogy osztozzanak a hit vidámságában. És ezt teszi Klassen is ebben a gazdag szövésű teológiai olvasatban, melyben a zarándokmester idegen tájakra vezet minket, tele misztériummal, kegyelemmel és lehetőségekkel.

A teológia és a művészet Klassen képzelete révén fényesen egyesül, és az olvasó helyettesítő módon vesz részt egy csodálatos és meglepő vándorlásban." - Michael W. Higgins, életrajzíró; Thomas Merton-kutató; a Jean Vanier: A szív logikusa Norm Klassen a kanadai Waterloo-i St. Jerome's Egyetem angol irodalomtudományi docense.

A Chaucer on Love, Knowledge, and Sight (1995) című könyv szerzője és a The Passionate Intellect (A szenvedélyes értelem) társszerzője: Az inkarnációs humanizmus és az egyetemi oktatás jövője (2006).