Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.
The Observer's Guide to Planetary Motion: Explaining the Cycles of the Night Sky
Szabad szemmel a bolygók legnyilvánvalóbb jellemzője a bolygók mozgása az éjszakai égbolton. Ez a mozgás tette lehetővé az ősi civilizációk számára, hogy megkülönböztessék őket az állócsillagoktól. A "The Observer's Guide to Planetary Motion" (A bolygók mozgásának megfigyelői útmutatója) sorra veszi az egyes bolygókat és holdjaikat (ha vannak), és leírja, hogy a Naprendszer geometriája hogyan eredményezi a megfigyelt mozgásokat.
Bár a bolygók mozgása egyszerű ellipszis alakú Nap körüli pályaként írható le, egy különleges nézőpontból kell megfigyelnünk őket: a Földről, amely naponta forog a tengelye körül, és minden évben megkerüli a Napot. A bolygók mozgása e forgó megfigyelőhelyhez képest megfigyelve bonyolultabb mintázatot vesz fel. Időnként az objektumok néhány hétre vagy hónapra kiemelkednek az éjszakai égbolton, míg máskor túl közel haladnak a Naphoz ahhoz, hogy megfigyelhessük őket. A "The Observer's Guide to Planetary Motion" pontos táblázatokat tartalmaz az egyes bolygók megfigyelésének legjobb időpontjáról, valamint a bolygók pályájának egyéb nevezetes eseményeiről, segítve az amatőr csillagászokat abban, hogy megtervezzék, mikor és mit kell megfigyelniük. Egyedülálló módon minden egyes fejezethez kiterjedt magyarázó szöveg tartozik, amely a felsorolt eseményeket a Naprendszer fizikai geometriájához kapcsolja.
Útközben számos kérdésre választ kapunk: Miért van az, hogy a Marsnak több mint két év telik el két megjelenése között (amikor a Földről látható) az éjszakai égbolton, míg az Uránusznak és a Neptunusznak majdnem pontosan egy év? Miért jelennek meg a bolygók magasabban az éjszakai égbolton, amikor a téli hónapokban láthatóak? Miért tűnik úgy, hogy a Szaturnusz gyűrűi 15 évente nyílnak és záródnak? Ez a könyv a látszólag szétszórt csillagászati eseményeket érthető háromdimenziós struktúrába helyezi, lehetővé téve annak megértését, hogy például a Mars nagyon jó jelenései nagyjából 15 évente következnek be, és hogy a 2018-as és a 2035-ös közel olyan jó lesz, mint a 2003-ban látottak.
Az események a 2010-2030 közötti időszakra vannak felsorolva, a ritkább események (például a napfogyatkozások és a Mars-megjelenések) esetében pedig még hosszabb időszakokat is lefednek. Egy rövid zárófejezet a mély égbolt objektumainak évszakos megjelenését ismerteti, amelyek a Föld Nap körüli keringése következtében éves ciklust követnek.