A boszorkány mint múzsa: Művészet, nemek és hatalom a kora újkori Európában

Olvasói vélemények

Linda Hults könyve a művészettörténet mélyreható feltárását kínálja, különös tekintettel a boszorkányok ábrázolására a kora újkori művészetben. Integrálja a történelmi, társadalmi és teológiai összefüggéseket, és olyan korabeli művészek neves alkotásaira hivatkozik, mint Goya és Baldung Grien. Az olvasók a könyvet lebilincselőnek, tanulságosnak és a tudományos kutatás szempontjából hasznosnak találták.

Részletes művészettörténeti szakértelem, magával ragadó írói stílus, a történelmi és társadalmi összefüggések alapos elemzése, a képzőművészetet jelentős kulturális témákhoz és eseményekhez kapcsolja, hasznos a tudományos kutatáshoz, ajánlott a művészettörténet kedvelőinek.

Néhány olvasó inkább konkrét boszorkányfestmények egyszerűbb elemzését várta, mint szélesebb kontextuális megközelítést.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Witch as Muse: Art, Gender, and Power in Early Modern Europe

Könyv tartalma:

Az okkult témák régóta lenyűgözték a művészeket, és a boszorkányok - elképzelt testük és fantasztikus rituáléik - a kora újkori Európa festői és grafikusai körében is népszerű témának számítottak.

Linda C. Hults több művészre összpontosítva mélyrehatóan megvizsgálja munkáik történelmi és elméleti kontextusát, hogy megvizsgálja a boszorkányok ábrázolásának módját és az ábrázolások motivációit.

Hults olyan művészek munkáit vizsgálva, mint D rer, Baldung, Jacques de Gheyn II és Goya, olyan mintákat fedez fel, amelyek arra utalnak, hogy a boszorkányság képei egyszerre szolgáltak a művészi szabadság kifejezésére és a művészek önreklámozásának eszközeként. A boszorkányokról készült képzeletbeli ábrázolások célja az volt, hogy felkeltsék a nagyhatalmú és fontos mecénások figyelmét, mivel a boszorkányságról politikai és szellemi központokban viták folytak. D rer 1487-es Malleus maleficarum nyomán készült korai vértanúmetszetei döntő szerepet játszottak abban, hogy a csábító vagy idősödő női alakot összekapcsolják a boszorkányság veszélyeivel.

A nemek polarizált eszméje a kora újkori kultúra számos aspektusát áthatotta, beleértve a művészetelméletet is. Ahogy a megtévesztett női boszorkány a képzelet és a fantázia visszaélését testesítette meg, úgy a férfi művész úgy mutatta be magát, mint aki ezeket a képességeket produktív és ésszerű használatra használja.