Értékelés:
Mark Leyner „A Bougainville-i kötélgömbök” című regénye egyedülállóan abszurd és sötét komédiába hajló regény, amely különböző műfajokat, humort és kulturális utalásokat vegyít, és ezzel egy rendhagyó elbeszélést hoz létre. Míg sok olvasó viccesnek és éleslátó szatírával telítettnek találja, mások kritizálják a túlzott kitérőket és a mélység vélt hiányát.
Előnyök:A könyvet nevetségesen viccesnek írják le, kifinomult, mégis abszurd humorral. Az olvasók nagyra értékelik az egyedi elbeszélői stílust, a szórakoztató fordulatokat, valamint az élénk és magával ragadó képi világ megteremtésének képességét. Különösen ajánlott a sötét komédia és a posztmodern irodalom rajongóinak, valamint a popkulturális utalások ismerőinek.
Hátrányok:Egyes kritikusok szerint a könyv túlzottan bizarr és nehezen olvasható, ami a gyors érintőlegesek miatt fáradtságot okoz. Néhány olvasó kritizálta, hogy hiányzik belőle a Leynertől elvárt szellemesség és humor, és megjegyezte a témák ellentmondásos jellegét. Mások úgy vélték, hogy a könyv inkább egy szűk közönségnek szól, és öncélúnak vagy érdemi mélység nélkülinek tekinthető.
(23 olvasói vélemény alapján)
The Tetherballs of Bougainville
Az I Smell Esther Williams című kultikus klasszikusától kezdve az Esquire magazinban havonta megjelenő, rendkívül népszerű és éleslátó „Wild Kingdom” című rovatáig Mark Leyner már több mint egy évtizede a legviccesebb és legközelebbi személyes találkozásokkal ajándékoz meg minket.
Most, A Bougainville-i kötélgömbök című új regényében Leyner végre megosztja velünk azt a tipikus felnőtté válási történetet, amelyet minden írónak valamikor el kell mesélnie. A regényben a fiatal Mark Leynerrel találkozunk, pontosabban a 13 éves Mark Leynerrel, aki egy New Jersey-i börtönben várja, hogy szemtanúja legyen apja kivégzésének. A kamaszkor sosem könnyű, és történetesen ez a középiskolás fiú éppen határidőre leadja forgatókönyvét, amelyért már elnyerte a Vincent és Lenore DiGiacomo/Oshimitsu Polymers America-díjat. És mint mindannyiunknak a tinédzserkorunkban, úgy tűnik, semmi sem úgy megy, ahogyan elterveztük.
Az önéletrajzként, forgatókönyvként és filmkritikaként megírt A bougainville-i kötélgömbök három ismerős elbeszélési formát csavar össze egy furcsán lebilincselő történetté. Leyner a médiavezérelt formátumok felhasználásával zseniálisan tükrözi titkos, szégyenteljes és mulatságos vágyunkat, hogy magánéletünket tömegszórakoztatásként éljük meg. A The Tetherballs of Bougainville felnyársalja és ünnepli a huszadik század végi amerikai popkultúrát. Leyner verziója életünkről azért olyan mélységesen vicces, mert olyan fájdalmasan igaz.
