Értékelés:
A kritikák együttesen kiemelik James Morrison első kézből származó beszámolóját a Bounty-n történt zendülésről és annak következményeiről. Az olvasók nagyra értékelik a 18. századi tengerészéletbe való részletes betekintést és a történelmi eseményről nyújtott egyedülálló perspektívát. Míg sokan lebilincselőnek és informatívnak találják a könyvet, néhányan úgy érzik, hogy az elbeszélés egyes részei unalmassá válhatnak.
Előnyök:⬤ Egyedülálló betekintést nyújt a Bounty elleni zendülés történetébe és a brit tengerészek történetébe.
⬤ James Morrison szemszögéből íródott, és szakértelmet nyújt Tahiti növényeiről, népéről és földrajzáról.
⬤ Magával ragadó, jól megírt és magával ragadó, igaz életből vett kaland.
⬤ Történelmi pontosság és részletesség, amely vonzó a történelemrajongók számára.
⬤ Egy jól ismert eseményt más szemszögből szemlélve.
⬤ A könyv egyes részei unalmasak lehetnek, ami az olvasó elvonatkoztatásához vezet.
⬤ A tengerészeti szakkifejezések használata egyes olvasók számára megterhelő lehet.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv közepén a tartalom elakadt, és tovább kellett ugrania.
(6 olvasói vélemény alapján)
After the Bounty: A Sailor's Account of the Mutiny, and Life in the South Seas
1787-ben a Királyi Haditengerészet HMS Bounty nevű hajója William Bligh kapitány vezetésével Tahiti felé vette az irányt, hogy kenyérfa-ültetvényeket keressen. Nem sokkal Tahiti elhagyása után Fletcher Christian, a hajóskapitány sikeres lázadást vezetett, és Bligh-t tizennyolc emberével együtt sodródni kényszerítette. James Morrison hajóskapitány-helyettes naplójában elmeséli a Bounty útját, és a lázadásért jelentős részben Bligh ingerlékeny személyiségét és parancsnoki stílusát okolja.
Ez az esemény azonban csak bevezetés Morrison figyelemre méltó déltengeri utazásához. A született mesemondó Morrison lebilincselő történeteket ír a lázadás utáni időszakról, kezdve a főkolompos Fletcher Christian két szerencsétlen próbálkozásával, amelyek során megpróbált menedéket találni Tubuai szigetén. Morrison ezután elmeséli tizennyolc hónapos tartózkodását Tahitin, ahol egy tengerjáró szkúnert épített, és közelről megfigyelte a szigetet és annak életmódját. Beszámol a HMS Pandora későbbi érkezéséről, amelynek az volt a feladata, hogy a lázadókat bírósági tárgyalásra visszahozza Angliába, és a szörnyűséges "Pandora szelencéjében" való fogva tartásáról. Morrison ismét veszélybe kerül, amikor a Pandora elsüllyed az ausztráliai Nagy-korallzátonyon, ahol a legénység harmincegy tagja és négy fogoly veszett oda.
Bár Morrison nem vett részt aktívan a Bounty lázadásban, Fletcher Christian pártjával maradt, ami elég bizonyíték volt az esetleges elítéléséhez. Miközben bebörtönözték, Morrison elkezdte írni a naplóját. III. György király kegyelmet adott, és nem sokkal szabadulása után Morrison megírta a napló második felét, amelyet a tahiti élet, kultúra és természetrajz részletes leírásaival töltött meg. Morrison naplója felbecsülhetetlen értékű forrás a haditengerészeti és kultúrtörténészek számára, és lebilincselő történet az általános olvasó számára.
Donald A. Maxton harmincöt évig dolgozott a vállalati kommunikáció és a közügyek területén. Ő a szerzője a The Mutiny on H. M. S. Bounty című könyvnek: "Útikalauz a tényirodalomhoz, szépirodalomhoz, költészethez, filmekhez, cikkekhez és zenéhez" és Chasing the Bounty: A Pandora és Matavy utazásai. New Yorkban él.
