Értékelés:
Ginger Scott „A Boy Like You” című könyve elsöprően pozitív kritikákat kapott, kiemelve érzelmi mélységét, összetett karaktereit és lebilincselő történetvezetését. Az olvasók értékelik az egyedi cselekményt, amely megfordítja a hagyományos hős/hősnő dinamikát, ahol a hősnő megtört, a hős pedig megmenti őt. Az elbeszélés olyan súlyos témákat boncolgat, mint az önpusztítás, a családi problémák és az identitásért folytatott küzdelem, miközben egy magával ragadó románcot is fenntart. Sok kritika azonban megjegyzi a frusztráló cliffhanger jelenlétét, ami az olvasókat türelmetlenül, de mégis szorongva várja a folytatást.
Előnyök:⬤ Érzelmes és magával ragadó történetmesélés, amely magával ragadja az olvasókat.
⬤ Erős jellemfejlődés és szerethető karakterek, különösen Joss és Wes.
⬤ Egyedi cselekmény, amely megkérdőjelezi a tipikus YA romantikus trópusokat.
⬤ A szerelem és a szívfájdalom témái egyensúlyban vannak a humorral és a barátsággal.
⬤ Ginger Scott írói stílusát mélységéért és hitelességéért dicsérik.
⬤ Néhány olvasó szerint a befejezés frusztrálóan cliffhanger, ami sok kérdést megválaszolatlanul hagy.
⬤ Néhány kritikus a karakterek cselekedeteinek következetlenségét jegyezte meg, ami megzavarta az olvasás menetét.
⬤ A történet olyan súlyos témákat tartalmaz, amelyek érzelmileg megterhelőek lehetnek egyes olvasók számára.
(229 olvasói vélemény alapján)
Azt mondják, mindenki szuperhős valakinek. Nem tudom, kit kellene megmentenem, de azt tudom, ki mentett meg engem.
Gyerekek voltunk. Christopher-nek hívták. És egészen addig a napig, amíg ki nem húzott a halál szorításából, nem volt több, mint egy fiú, akit sajnáltam.
Egy szempillantás alatt ő lett az egyetlen ember, aki miatt biztonságban éreztem magam.
Aztán eltűnt. Most tizenhét éves vagyok.
Már nem vagyok gyerek. Már évek óta nem vagyok az. Bár a halál nem vitt el aznap, a történtek sebeket hagytak bennem - olyanokat, amelyek megfosztottak mindentől, amit valaha szerettem, és a sötétségbe taszítottak.
De mindennél jobban, az a nap - és azóta minden nap - elvette a vágyamat az álmodásra. Nem akartam reménykedni. Nem engedtem meg magamnak, hogy kívánjak.
Ezek a dolgok - nem az olyan lányoknak valók, mint én. Ezt hittem...
egészen az új fiúig. Ő egyáltalán nem olyan, mint a régi fiú. Magasabb és idősebb.
A haja hosszabb, a teste karcsú, erős és mindenre kész.
Nem sajnálom őt. És néha gyűlölöm őt. Kihívást jelent nekem.
Attól a pillanattól kezdve, hogy először megláttam ott állni a baseballpályán, hajtott engem - a tekintete állandóan kérdőre von, kételkedik... merészkedik. Mégis, van benne valami...
ismerős érzés. Azt mondja, Wesnek hívják. De nem tehetek róla, de úgy érzem, hogy ő valaki más.
Valaki a múltamból. Valaki, aki visszajött, hogy megmentsen. Ezúttal azonban elkésett.
Josselyn Winters, a lány, akit valaha ismert, eltűnt. Én vagyok a fenyegetés; én vagyok a legnagyobb ellenségem. És ő nem tud megmenteni önmagamtól.
