Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Celia Cooney és férje, Ed történetét meséli el, akik az 1920-as évek New Yorkjában rablássorozatba kezdtek, és médiaszenzációvá váltak. Betekintést nyújt a korszak társadalmi és politikai légkörébe, különösen a nők szerepét és a celebkultúrát illetően. A szerzők a történelmi összefüggéseket lebilincselő elbeszélői stílussal ötvözik, bár néhány olvasó úgy érezte, hogy a történet bizonyos aspektusai elvonják a figyelmet a fő elbeszélésből.
Előnyök:⬤ Jól megalapozott történelmi beszámoló egy izgalmas bűnügyi történetről az 1920-as évekből.
⬤ A korszak magával ragadó ábrázolása, amely életre kelti a kor újságírását, politikai környezetét és társadalmi kérdéseit.
⬤ Celia Cooney erős jellemzése, amely a függetlenség és a rugalmasság meggyőző figurájaként mutatja be.
⬤ A kortárs társadalom számára releváns témák, például a fogyasztói társadalom és a nők felszabadítása.
⬤ Ajánlott a flapper kultúra és a valódi bűnügyek rajongóinak.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a történetből hiányoznak a lebilincselő elemek, és nem nevezte különösebben szokatlannak vagy intenzívnek.
⬤ A szerzők időnként túl sok időt töltenek olyan, nem kapcsolódó témákkal, mint például a rendőrök magánélete, ami elvonja a figyelmet Celia és Ed történetének fő elbeszélésmódjáról.
⬤ Bizonyos részeket száraznak vagy túlságosan akadémikusnak érezhetünk, hiányzik belőlük a modernebb elbeszélésekben megtalálható dinamizmus.
(10 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Bobbed Haired Bandit: A True Story of Crime and Celebrity in 1920s New York
Könyv tartalma:
A The Bobbed Haired Bandit egyenesen a dzsesszkorszak címlapjaiból kiragadott történet a flapperekről és a gyors autókról, a szexről és az erkölcsről. 1924 tavaszán egy szegény, 19 éves brooklyni mosónő egy "bébi automatával", szőrmebundával és divatos bubifrizurával kirabolt egy sor New York-i élelmiszerboltot. Celia Cooney bűntettei országos hírverést váltottak ki, és olyanok, mint Ring Lardner és Walter Lippman írtak a lány hőstetteiről az elragadtatott olvasóknak.
A bozontos hajú bandita a nagy gazdagság és a szegénység, a szesztilalom és az osztályellentétek világát eleveníti fel. Férjével, Eddel az oldalán, Celia a megalázó életből a saját regényes regényének hírességévé emelte magát, és ezt a szerepet tudatosan ápolta. New York történetének legnagyobb embervadászatát is elindította, merész bűntényekkel és gúnyos feljegyzésekkel alázta meg a rendőrséget.
Stephen Duncombe és Andrew Mattson az egymásnak ellentmondó beszámolók között kutatva megmutatják, hogyan használták Celia történetét a világ magyarázatára, kulturális csatározásokra, politikai érdekek érvényesítésére és mindenekelőtt újságeladásra. A progresszívek számára ő volt a példa arra, hogy mi történik, ha egy közösség nem védi meg a gyermekeit. A konzervatívok számára egy olyan megengedő társadalmat szimbolizált, amely túl sok szabadságot adott a fiataloknak, a szegényeknek és a nőknek. Ezek az egymással versengő történetek jól érzékeltetik a korszak feszültségeit.
Duncombe és Mattson lebilincselő, krimiszériaként olvasható beszámolójában újsághíreket, bírósági jegyzőkönyveket, Celia fiaival készített interjúkat, sőt még népszerű dalokat és vicceket is felhasznált, hogy megörökítse azt, amit William Randolph Hearst újságja "a valaha mesélt legfurcsább, legkülönösebb, legdrámaibb, legtragikusabb, emberi érdekű történetnek" nevezett.
