Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv átfogó elemzést nyújt a hírszerzésnek a brit haditengerészeti műveletekre gyakorolt hatásáról a 20. század folyamán. A könyvet alapos kutatásai, olvasmányossága és a történelmi kontextus mélysége miatt dicsérik, bár egyes kritikusok rámutattak, hogy néha sűrű, és hiányoznak belőle néhány kulcsfontosságú részlet.
Előnyök:⬤ Rendkívül részletes és jól kutatott, betekintést nyújt a hírszerzésnek a különböző konfliktusokban játszott kulcsfontosságú szerepébe.
⬤ Hosszúsága ellenére olvasmányosabb, mint más, a 20. századi hírszerzésről szóló művek.
⬤ Egyedülálló perspektíva arról, hogy a hírszerzés hogyan befolyásolta a politikát és a műveleteket, így értékes forrás a brit haditengerészet történetének megértéséhez.
⬤ A szerző haditengerészeti tapasztalatai gazdagítják a téma megértését.
⬤ Fontos felfedezéseket tartalmaz, és a haditengerészet történetének mesteri alkotásaként tartják számon.
Hátrányok:⬤ Időnként sűrű és nem mindig világosan megírt, ami lassabb olvasási élményt eredményez.
⬤ Az Egyesült Királyság-központú nézőpont, amelyből hiányzik az egyensúly, mivel az amerikai és a német archívumokból nem érkezik elegendő információ.
⬤ Néhány jelentős információhiány, például az olasz hírszerzési képességek és az európai háború utolsó évének korlátozott lefedettsége.
⬤ Kritika a bizonyos másodlagos forrásokra való támaszkodással kapcsolatban, ami hibákhoz vagy kihagyásokhoz vezethet az elbeszélésben.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
British Naval Intelligence Through the Twentieth Century
Könyv tartalma:
Ez az első átfogó beszámoló arról, hogy a hírszerzés hogyan befolyásolta és tartotta fenn a brit haditengerészeti hatalmat a XIX. század közepétől - amikor az Admiralitás először hozott létre külön hírszerzési osztályt - egészen a hidegháború végéig. Kritikus új dimenziót hoz a brit haditengerészet történetének megértéséhez ebben az időszakban, miközben a haditengerészeti hírszerzést tágabb kontextusba helyezi, és hangsúlyozza a brit állam számos olyan részét, amely hozzájárult a haditengerészeti követelményekhez. Emellett lenyűgöző tanulmány arról is, hogy a haditengerészeti igények és személyiségek hogyan alakították ki a ma létező brit hírszerző közösséget, valamint az azt megalapozó koncepciókat és értékeket.
Andrew Boyd elmagyarázza, hogy miért és hogyan gyűjtötték a hírszerzési információkat, és értékeli azok tényleges hatását a politikára és a műveletekre. Megerősíti, hogy a haditengerészeti hírszerzés döntő fontosságú volt Nagy-Britannia túlélése és végső győzelme szempontjából a két világháborúban, de jelentősen átértékeli a szerepét, kiemelve a hírközlési hírszerzés fontosságát a hatékony blokádhoz az első, és az ultra kevésbé domináns szerepét más forrásokhoz képest a második világháborúban. Kiderül, hogy az 1914 előtti Németországról és a két világháború közötti időszakban a három tengelyhatalomról szóló tudósítások átfogóbbak és hatékonyabbak voltak, mint azt korábban feltételezték.
És bár a brit hatalom 1945 után gyorsan csökkent, a könyv bemutatja, hogy a hírszerzés hogyan segítette a Királyi Haditengerészetet abban, hogy a huszadik század hátralévő részében is jelentős globális erő maradjon, és a tengeralattjáró-hadviselésben, különösen a hidegháború második felében, a ráfordított erőforrásokat messze meghaladó befolyást és hatást érjen el Nagy-Britannia számára.
