Értékelés:
Myke Cole könyvének célja, hogy lerombolja a spártaiak felsőbbrendűségét övező mítoszt azáltal, hogy árnyalt képet ad történelmükről és katonai hatékonyságukról. Bár a könyv jól kutatott, és értékes betekintést nyújt a spártai kultúrába és hadviselésbe, politikai felhangjai és elfogultságai miatt vegyes kritikákat kapott. A kritikusok megjegyzik, hogy a szerző napirendje beárnyékolhatja a történelmi elemzést, ami az érvei egydimenziós jellegének érzékeléséhez vezet.
Előnyök:Jól kutatott, részletes vizsgálat a spártai hadviselésről, lebilincselő elbeszélés, érdekes a hadtörténelem rajongói számára, közérthető írásmód, árnyalt képet ad a spártaiakról, mint hibás egyénekről, nem pedig mint mitikus szuperkatonákról.
Hátrányok:Vélt politikai elfogultság és napirend, a spártaiak egydimenziós ábrázolása, időnként elveszíti a történelmi árnyalatokat, egyes olvasók túlságosan katalógusszerűnek találták, és a modern ideológiák kritikája elvon a történelmi tartalomtól.
(28 olvasói vélemény alapján)
The Bronze Lie: Shattering the Myth of Spartan Warrior Supremacy
A spártaiak története az egyik legismertebb a történelemben, a szigorú kiképzéstől kezdve a drámai fegyvernemekig - de vajon igaz-e a spártai felsőbbrendűségről alkotott kép? A neves regényíró és népszerű történész, Myke Cole visszanyúl az eredeti forrásokhoz, hogy helyre tegye a dolgokat.
A spártai hopliták megkérdőjelezhetetlenül a történelem legnagyobb harcosának számítanak. A hétéves kortól az agoge-ban, a keménységéről legendás katonai akadémián nevelkedett spártai férfiakat arra nevelték, hogy a polisz (a városállam) iránti hűséget mindennél többre becsüljék, és a parancsoknak való engedelmességet magasabbra értékeljék, mint a saját életüket. A termopülai utolsó harc a saját korukban legendává tette a spártaiakat, akik híresek voltak rövidségükről, a nehézségek elviselésének képességéről, az érzelmeik ellenőrzéséről, és arról, hogy soha nem adták meg magukat - még a lehetetlen esélyekkel szemben sem, még akkor sem, ha ez a biztos halálukat jelentette.
De vajon kiérdemelte-e ezt a hírnevet? Vagy egyszerűen csak a Kr. e. 480-ban, a Thermopülai-hegységnél beindult propagandagépezet sikere volt? Az irodalmi és tárgyi történelmi feljegyzések vizsgálata egészen más képet fest a spártai fegyverkezésről - egy olyan társadalomról, amely a militarizmust nem a görög egység vagy a spártai állam szolgálatában tűzte ki célul, hanem kétségbeesett intézkedésként, amelynek célja a helóták (a majdnem rabszolga alsóbb osztály) hatalmas népességének kordában tartása volt, akiket a földművelés, takarítás, építés és kézművesség világi munkáinak elvégzésére kényszerített, hogy a dandifikált spártai polgároknak ( spartiatai ) legyen idejük a katonai kiképzésre összpontosítani.
A Spárta teljes klasszikus történelmét felölelő A bronz hazugság a spártai harcosok felsőbbrendűségének mítoszát vizsgálja a történelmi feljegyzésekkel szemben, a spártai hadviselés apró részleteibe merülve a fegyverektől és páncélzatoktól kezdve a taktikáig és a stratégiáig. Különös hangsúlyt fektet a korábban kevéssé ismert spártai fordulatra, amelyeket eddig nagyrészt nem vizsgáltak, és megvizsgálja a főbb csatákat, valamint újravizsgálja a jelentősebb spártai "győzelmeket". A legfontosabb, hogy újra megvizsgálja magát Thermopülát, egy propagandagyőzelmet, amely teljesen aránytalan a tényleges hatásához képest - egy vereséget, amelyet nem is 300 spártai, hanem szövetséges görögök ezrei hajtottak végre, és amelynek nettó eredménye alig lassította le a perzsa előrenyomulást, amely aztán ellenőrizetlenül járta be Görögországot, és elpusztította magát Athént.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)