A buchenwaldi jelentés

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik a „Buchenwaldi jelentés”-t, mint jelentős és megrázó dokumentumot, amely személyes elbeszéléseken és szemtanúk beszámolóin keresztül részletezi a buchenwaldi koncentrációs táborban történt atrocitásokat. A holokauszt és az ember embertelenségének megértéséhez nélkülözhetetlen forrásként szolgál, bár nehéz és érzelmileg megterhelő olvasmány.

A könyvet dicsérik az oktatási értéke, a részletes beszámolók és a foglyok tapasztalatainak szemléletes ábrázolása miatt. A holokauszttal foglalkozó diákok, történészek és a második világháború történelme iránt érdeklődők számára alapvető olvasmánynak számít. Sokan felvilágosítónak és a történelmi emlékezet megőrzéséhez szükségesnek találták.

A kritikusok megemlítik, hogy a tartalom érzelmileg megterhelő, és grafikus jellege miatt nehéz lehet olvasni. Egyes kritikák rámutatnak a lehetséges pontatlanságokra és a röviddel a felszabadulás után adott tanúvallomások megbízhatóságával kapcsolatos kérdésekre. A bevezetőben található hibákra és az alapos szerkesztői felügyelet hiányára is panaszkodnak.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Buchenwald Report

Könyv tartalma:

A második világháború utolsó heteiben a szövetséges hadseregek előrenyomulása során a náci koncentrációs táborok borzalmait fedezték fel. Az első tábor, amelyet Nyugat-Németországban felszabadítottak, Buchenwald volt, 1945. április 11-én. Napokon belül az amerikai hadsereg németül beszélő hírszerző tisztjeiből álló különleges csapatot küldtek Buchenwaldba, hogy kikérdezzék az ottani foglyokat. A rövid idő alatt, amely a rabok végleges táborból való szabadulása előtt állt rendelkezésükre, ennek a csapatnak kellett elkészítenie egy jelentést, amelyet a nácik ellen használhattak volna fel a későbbi háborús bűnösök elleni perekben. Sehol máshol nem tettek ilyen szisztematikus erőfeszítéseket a foglyokkal való beszélgetésre és a foglyok első kézből származó ismereteinek rögzítésére egy koncentrációs tábor mindennapi életéről, felépítéséről és működéséről. Az eredmény egy fontos és egyedülálló dokumentum, a Buchenwaldi jelentés lett. Megdöbbentő módon nem sokkal a háború befejezése után a Buchenwaldi jelentés majdnem örökre elveszett. A nürnbergi tárgyalásokon csak egyes kiválasztott részek kerültek be bizonyítékként. Eugen Kogon professzor, egy buchenwaldi fogoly, aki segített a hadsereg szakembereinek a kihallgatások lefolytatásában és a jelentés megírásában, az összegyűjtött anyagot háttérforrásként használta fel A pokol elmélete és gyakorlata című klasszikus könyvéhez, de később véletlenül megsemmisült a példánya. Így a teljes jelentés soha nem került kiadásra, és mind az eredeti dokumentum, mind az értékes maroknyi másolat fokozatosan eltűnt.

Nemrégiben - több mint négy évtizeddel később - felfedeztek egy egyetlen, megfakult másolatot, amely nyilvánvalóan az egyetlen még létező példány. A német nyelvből lefordított és a szerzők szándéka szerint könyv alakban itt jelenik meg először. A könyv két részre oszlik. Az első, a főjelentés, hivatalosan bemutatja az interjúcsoport megállapításait. Részletesen leírja a tábor történetét, a tábor szervezését és működését, a foglyok személyét, életmódját és azt, hogy hogyan bántak velük náci fogvatartóik. A jelentés ezen része a tábor saját terhelő iratain és feljegyzésein, valamint a foglyoktól kapott információkon alapul. A második rész, az egyéni jelentések a könyv szíve. Itt a táborban raboskodók szemtanúinak beszámolói szerepelnek, olyan vallomások, amelyeket akkor tettek, amikor még ugyanazon szögesdrót mögött voltak, amely oly sok éven át fogva tartotta őket. A foglyok olyan közelmúltbeli, olyan fájdalmas eseményekről számolnak be, hogy csak erős érzelmekkel, de gyakran nagy ékesszólással tudnak beszélni. Az interjúkészítő csoport előrelátóan fogta ezeket a beszámolókat, és konkrét témák szerint rendszerezte őket, például kényszermunka, mindennapi tábori élet, büntetések, ellenállás vagy SS-őrök. Ennek eredményeképpen a könyv túlmutat az egyéni történetek egyszerű gyűjteményén, ehelyett a buchenwaldi koncentrációs tábor minden aspektusáról átfogó képet nyújt a foglyok szemszögéből.

A buchenwaldi jelentés a holokauszt és a II. világháború egyik legjelentősebb és legfontosabb dokumentuma. A nácik szörnyű bűntettei elleni tanúvallomás, amely a nácik által tervezett áldozatok utolsó dacos tanúvallomása. Olyan emberek hangját halljuk, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy még egy ideig a pokolban maradjanak, hogy végre elmondhassák a világnak az igazságot. Talán már akkor megérezték, hogy - ahogyan Milan Kundera fogalmazott - "az ember harca a hatalom ellen az emlékezet harca a felejtés ellen". Ötven év és túl sok emlékezetkiesés után tudjuk, hogy igazuk volt.