The Administration of Buddhism in China: A Study and Translation of Zanning and the Topical Compendium of the Buddhist Clergy
A korai Song-dinasztia (960-1278) a hatalmas szellemi lelkesedés időszaka volt, mivel Kína uralkodói több mint egy évszázadnyi belháború után új irányt vettek, amely a wen (irodalmi vagy kulturális művészetek) előnyben részesítette a wu (harciasság) helyett. Az új, irodalmi alapú napirenddel együtt vita alakult ki arról, hogy hogyan kell a Song wen napirendjét alkotni, hogyan kell meghatározni a wen értékeket, milyen irodalmi műfajokat kell bevonni és melyeket kell kizárni, és így tovább. Zanning (919-1001) volt a Song-udvar vezető buddhista literátusa, és az ő Topical Compendium of the Buddhist Clergy című műve jelentős hozzájárulást jelent ehhez a vitához, amelynek megértése nélküle hiányos lenne. Az új Song konszenzus, amelynek kialakításában ő segített, Kína jövője szempontjából alapvetővé vált, és mintául szolgált a kultúra és a civilizáció számára egész Kelet-Ázsiában.
A A buddhista klérus topikai kompendiuma a kínai buddhista intézménytörténetre vonatkozó ismereteink elsődleges forrása. Részletezi a buddhizmus igazgatásával kapcsolatos, egyébként nehezen hozzáférhető gyakorlatokat és irányelveket, és a maga nemében a legfontosabb mű a kínai kontextusban. Megállapítja a buddhizmus kínai igazgatásának elveit, amelyek közül sokat szokásosan követtek. Zanning művét Taizong császár (r. 976-997) kérésére állította össze azzal a céllal, hogy a császárt és a tudós bürokratákat a buddhizmussal kapcsolatos kérdésekben oktassa, és így elsődleges célja egy útikönyv vagy alapkönyv a buddhista dolgokról, amelyet a Song-adminisztrátoroknak tudniuk kell.
A vallás és az állam kapcsolata a vallástörténet egyik fő témája. Míg a világ más régióira, különösen a nyugati és egyre inkább az iszlám régiókra vonatkozóan gyakoriak az e témával foglalkozó könyvek, cikkek és esszék, addig Kínában kevés olyan mű van, amely a vallás és az állam kapcsolatának dinamikáját tárgyalja. Kezdenek megjelenni olyan tanulmányok, amelyek a vallás és az állam kapcsolatának dinamikáját tárgyalják a modern Kínában, és bár a premodern kínai vallásról szóló számos tanulmány érinti ezt a témát, nincs olyan angol nyelvű tanulmány, amely ezt a témát címszavakban tárgyalná. A vallás és az állam kapcsolata Kínában örökös probléma, amely nem mutatja jelét annak, hogy elveszítené jelentőségét a kortárs nemzetközi kapcsolatokban, és e kapcsolat történetét vizsgáló tanulmányok, amelyek a buddhizmusra összpontosítanak, amely az elmúlt néhány évezred során a legbeszédesebb vallási erő volt Kínában, csakis valódi értékkel bírhatnak a tudósok és a diákok számára.
Zanning Topical Compendium of the Buddhist Clergy közvetlenül foglalkozik a buddhista jelenlét kérdésével Kínában, és egyértelműen érvel a buddhizmus egyértelmű és következetes hozzájárulása mellett a kínai kultúrához és társadalomhoz. Miközben lemond a függetlenség igényéről, Zanning azt ajánlja, hogy a buddhizmus a kínai kultúra szerves részét képezi, nem egy idegen hagyomány, amely a kínai értékek ellen való, hanem fontos hozzájárulást jelent azokhoz. Míg más művek a buddhizmus mellett érvelnek a kínai kontextusban doktrinális és intellektuális szempontból, csak a Topical Compendium of the Buddhist Clergy állítja a buddhista intézmények és szokások szükségességét, mint a közigazgatási ügyek eszközeit.
A buddhizmus igazgatása Kínában: Zanning és a Topical Compendium of the Buddhist Clergy tanulmánya és fordítása fontos könyv az ázsiai tanulmányok, a buddhista tanulmányok és a történeti gyűjtemények számára.
