A bumerángon túl: A transznacionális érdekérvényesítő hálózatoktól a nemzetközi politika transzkaláris érdekérvényesítéséig

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Beyond the Boomerang: From Transnational Advocacy Networks to Transcalar Advocacy in International Politics

Könyv tartalma:

A transznacionális érdekérvényesítés új, empirikusan megalapozott elméletét létrehozó esszék

Margaret E. Keck és Kathryn Sikkink 1998-ban megjelent, Határokon túli aktivisták című könyvükben vezették be a bumerángelméletet: Advocacy Networks in International Politics (Ügyvivői hálózatok a nemzetközi politikában) című könyvében. Ez maradt az egyik első széles körben alkalmazható elmélet arra vonatkozóan, hogy a nem kormányzati szervezetek és az érdekelt egyének csoportjai miért alkotnak transznacionális érdekérvényesítő hálózatokat. Megjelenése óta azonban megváltoztak azok az empirikus körülmények, amelyek elméletüket megalapozták. A transznacionális érdekérvényesítésben részt vevő szereplők típusai diverzifikálódtak. Az északi nem kormányzati szervezetek elvesztették hatalmukat és befolyásukat, és korlátozták a déli államokhoz való hozzáférésüket. A déli nem kormányzati szervezetek kifejlesztették a saját érdekérvényesítő képességüket, és gyakran szorosabb kapcsolatokat építettek ki saját kormányaikkal. A globális kormányzás struktúrája is megváltozott, ami új hozzáférési és befolyásolási lehetőségeket biztosít a déli hangok számára.

A Túl a bumerángon: Pallas és Elizabeth A. Bloodgood szerkesztői olyan élvonalbeli tudományt kínálnak, amely új elméleti keretet szintetizál, hogy koherens, integrált képet alkosson a globális érdekérvényesítés jelenlegi dinamikájáról. A transzkaláris érdekérvényesítés új elmélete a politikai cselekvés különböző szintjein vagy léptékein túllépő érdekérvényesítő tevékenységekre és politikai hatásokra összpontosít. A transzkaláris érdekérvényesítésben minden nem kormányzati szervezetet - északi és déli - stratégiai szereplőként kezelnek, akik a saját képességeiknek és céljaiknak leginkább megfelelő célokat, érdekérvényesítési léptékeket és partnerségeket választanak. A kötetben szereplő esettanulmányok Latin-Amerikából, Afrikából, Európából és Ázsiából származó adatok segítségével fejlesztik ki ennek az elméletnek az empirikus megalapozását, több fejezetben nemzetek közötti összehasonlítással. A fejezetek kiemelik az érdekérvényesítő munkában részt vevő szereplők széles skáláját, beleértve a nem kormányzati szervezeteket, a társadalmi mozgalmakat, a nemzetközi intézményeket, a kormányokat és a vállalkozásokat. A szerzők kvalitatív és kvantitatív módszereket egyaránt alkalmaznak, és a politikatudomány, a nemzetközi kapcsolatok és a szociológia ismereteit is felhasználják. Az esettanulmányok a nők jogaitól kezdve a környezetvédelemig, a fenntartható mezőgazdaságig, az egészségpolitikáig és a demokrácia előmozdításáig sokféle témakört érintenek.