A büszkeség háza: és más hawaii történetek

Olvasói vélemények

A könyv a 20. század elején Hawaiin játszódó novellák gyűjteménye, amelyeket elsősorban Jack London írt. A történetek egyedi nézőpontokat nyújtanak olyan történelmi témákról, mint a gyarmatosítás, a faji kapcsolatok és a különböző etnikai csoportok tapasztalatai, különösen a Molokai szigetén előforduló leprával kapcsolatban. Míg sok olvasó lebilincselőnek találja az írást és gazdagítónak a történelmi kontextust, egyes kritikák a kiszámíthatóságot és a karakterfejlődés mélységének hiányát említik.

⬤ Remek írás és művészi érzék.
⬤ Magával ragadó és nosztalgikus történetek, amelyek történelmi témákat és küzdelmeket emelnek ki.
⬤ Egyedi nézőpontok Hawaii kultúrájáról és történelméről.
⬤ Élvezetes és könnyen olvasható, különösen a nyaralók vagy a Hawaii történelme iránt érdeklődők számára.
⬤ Jól kidolgozott, tisztelettudóan bemutatott karakterek.

⬤ Néhány történet kiszámítható, és hiányzik belőlük a mélység.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv nem éri el London más műveinek összetettségét.
⬤ A karakterek megoldatlanul maradtak, ami további fejlődésre késztet.
⬤ Nem minden történet volt egyformán élvezetes vagy lebilincselő, néhány kezdeti történet kevésbé volt kedvező.

(46 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The House of Pride: and Other Tales of Hawaii

Könyv tartalma:

A gyűjteményben szereplő történetek London legjobb déltengeri történetei közé tartoznak. Ezekben Hawaii nem trópusi paradicsomként, hanem az állítólag civilizált fehér telepesek megérkezése által megrontott és kirabolt földként jelenik meg. A mesék között szerepel a "Koolau, a leprás", a "Good-by Jack" és a "The Sheriff of Kona", amelyek őszintén és együttérzően foglalkoznak a leprával kapcsolatos tabukkal.

A "Chun Ah Chun" egy kínai férfi története, akit a nyugati életmód hajthatatlan behatolása miatt kiszorítottak.

És a "The House of Pride" és az "Aloha Oe", amelyek a faji intoleranciát bírálják. Hawaii alatt Jack és Charmian egy hetet töltöttek a Molokai szigetén lévő lepratelep lakói között. Meglepetésük, hogy nem egy elátkozott, nyomorral és borzalommal teli helyet, hanem egy vidám, virágzó közösséget találtak, nyilvánvaló London esszéjében. London együttérzéssel és jó humorral rögzíti benyomásait az emberekről és tevékenységeikről, köztük a lövészversenyekről, zenekari és kóruskoncertekről, valamint a július negyedikei fesztiválról, amelyen antik szamárversenyeket rendeznek. A "Koolau, a leprás" című írásában London úgy jellemzi Koolaut, aki hawaii leprás - és így egészen másfajta "szuperember", mint Martin Eden -, és aki egy egész lovassági csapattal küzd, hogy elkerülje az elfogást, mint "fékezhetetlen lelkű... csodálatos lázadót". Ez a karakter a hawaii leprás Kaluaikoolau alapján készült, aki 1893-ban a Kalalau-völgyben fellázadt és ellenállt a Hawaii Ideiglenes Kormányának erői elől a fogságba vételnek.