A Cambridge-i kvintett: Tudományos spekuláció

Olvasói vélemények

A könyv egy fiktív vacsorabeszélgetést mutat be öt neves értelmiségi között, akik a mesterséges intelligencia megvalósíthatóságát vitatják meg történelmi kontextusban. Bár a párbeszéd lebilincselő és összetett gondolatokat mutat be, inkább a kezdőknek szól, mint azoknak, akik már ismerik a mesterséges intelligenciát övező vitákat.

A könyv rendkívül fantáziadús és ügyesen megírt, az összetett gondolatokat közérthetővé és szórakoztatóvá teszi. Nosztalgikus és élvezetes olvasmányélményt nyújt a mesterséges intelligencia iránt érdeklődők számára, és olyan híres gondolkodók, mint Turing és Wittgenstein interakcióin keresztül jelentős filozófiai vitákat mutat be. Az olvasók értékelik a történelmi környezetet és a fiktív vacsorabeszélgetés egyedi formátumát.

Néhány kritikus úgy találta, hogy a könyvből hiányzik a mélység a mesterséges intelligencia és a filozófia terén már jártasak számára. Bizonyos beszélgetéseket felszínesnek éreztek, és egyes szereplők álláspontja háttérbe szorult, ami arra utal, hogy a tartalmat hatékonyabban is össze lehetett volna sűríteni. Vannak kritikák a történelmi részletek pontatlanságával és a konklúzió érzékelt gyengeségével kapcsolatban.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Cambridge Quintet: A Work of Scientific Speculation

Könyv tartalma:

Ebben az elbeszélői erőműben a tehetséges tudós és író, John L. Casti egy képzeletbeli intellektuális estén elmélkedik - egyfajta "Vacsorám nem Andréval", hanem a huszadik század öt legzseniálisabb gondolkodójával. Képzeljük el, ha úgy tetszik, 1949 egyik viharos nyári estéjét, amikor C. P. Snow regényíró és tudós, Nagy-Britannia kiváló háborús tudományos tanácsadója és A két kultúra szerzője négy különleges vendéget hív meg egy pazar, hétfogásos vacsorára alma materébe, a cambridge-i Christ's College-ba, hogy megvitassák a kor egyik feltörekvő tudományos kérdését: Tudunk-e olyan gépet építeni, amely képes lemásolni az emberi kognitív folyamatokat? A Snow vacsorájának előkelő vendéglistáján Erwin Schrödinger fizikus, a hullámmechanika feltalálója szerepel.

Ludwig Wittgenstein, a huszadik század híres nyelvfilozófusa, aki életében két, egymásnak teljesen ellentmondó elméletet állított fel az emberi gondolkodásról.

J. B. S. Haldane népességgenetikus/tudománynépszerűsítő.

És Alan Turing, a matematikus/kódtörő, aki megfogalmazta azt a számítási sémát, amely minden modern számítógép logikai felépítését előrevetítette. Casti nemcsak egyedi személyiségüket, hanem e lenyűgöző kérdésben elfoglalt sajátos álláspontjukat is megragadva drámai módon mutatja be, hogy ezek a nagyszerű emberek mit vitatkoztak volna a mesterséges intelligenciáról, ha azon a nyárvégi estén valóban összegyűltek volna vacsorázni. Snow bíró szerepében élénk intellektuális vita bontakozik ki. A filozófus Wittgenstein azzal érvel, hogy ahhoz, hogy tudatossá váljon, egy gépnek az emberi lényekéhez hasonló élettapasztalatokkal kellene rendelkeznie - például fájdalom, öröm, bánat vagy öröm. A biológus Haldane azt az elképzelést kínálja fel, hogy az elme az anyagtól különálló entitás, így függetlenül attól, hogy mennyire kifinomult a gép, csak a hús képes kapcsolódni ahhoz a titokzatos erőhöz, amelyet intelligenciának neveznek. Mind Schrodinger fizikus, mind pedig természetesen Turing, a számítógépek úttörője azt állítja, hogy nem az anyag, hanem annak szerveződése teszi tudatossá az elmét. Casti nagy lendülettel és szakértelemmel teremt újjá egy egyedülálló és izgalmas pillanatot a tudományos eszmék nagyszerű történetében. Még azok az olvasók is, akik már kialakították véleményüket a mesterséges intelligenciáról, kénytelenek lesznek újragondolni a témát e lebilincselő elbeszélés elolvasása után.

Közel négy évtized elteltével a C. P. Snow Christ's College régi szobáiban e vacsora során felvetett epikus tudományos és filozófiai problémák megoldása még mindig kínzóan karnyújtásnyira van, így ez a tudományos spekulációs kaland ma is ugyanolyan érvényes, mint 1949-ben volt.