Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Stabilization & Modification of Cellulose Diacetate
A cellulóz és származékai - a cellulóz-acetát - megújult polimerek, amelyek értékes és nélkülözhetetlen tulajdonságaik egész komplexumával együtt meghatározzák termelésük folyamatos növekedését. Az acetát szálak fény- és termooxidatív stabilitásukban különböznek a cellulózszálaktól, mivel az észtercsoportok jelenléte csökkenti a molekulaszerkezet stabilitását, aminek következtében a roncsoló folyamatok sokkal alacsonyabb hőmérsékleten és gyenge energiahatások mellett indulnak meg.
Mivel a cellulóz-acetát makromolekulái a cellulóz alapján épülnek fel, ezért e polimerek fotodestrukciójának mechanizmusa általánosnak tekinthető. A legfontosabb energetikai tényező, amelytől a cellulóz és származékainak fotodestrukciója függ, a besugárzás intenzitása és a hullámhossz. A cellulóz és származékainak pusztulása légköri körülmények között, fotokémiai reakció eredményeként, általában 200-360 nm-es ultraibolya sugárzás hatására megy végbe.
Mivel a cellulóz háromféle kromofórcsoportot -- hidroxil, acetát és szemiacetát, valamint aldehid -- tartalmaz, úgy véljük, hogy a 250-300 nm-es tartományban a fényelnyelést csak ezek okozzák.
Ugyanakkor egyes szerzők, megkérdőjelezve az acetál kromofór általi fényelnyelés lehetőségét, azt a feltételezést terjesztették elő, hogy a cellulóz anyagokban található, karboxil- és hidroxilcsoportokat tartalmazó fotokémiailag aktív központok e csoportok közötti molekuláris komplexek lehetnek, amelyeket meghatározott kölcsönhatási energiájú hidrogénkötések rendszere köt össze. Az ilyen komplexekben gerjesztésükkor a molekulák közötti kötések aránytalansága, a gerjesztett állapot cellulózmátrixban való rögzülése történik.
A kromofórcsoportok cellulóz általi fényelnyelésre gyakorolt hatásáról tehát számos, egymásnak gyakran ellentmondó hipotézis létezik. A cellulóz ultraibolya fénnyel történő besugárzásakor keletkező szabadgyök-részecskék természetéről számos adat áll rendelkezésre. Mivel a fototranszformáció során keletkező termékek rendkívül mobilak és könnyen átesnek további átalakulásokon, az elektron-paramágneses rezonancia (ESP) az egyik leghatékonyabb módszer e részecskék azonosítására.
Az EPR-spektrumok értelmezésével kapcsolatos számos munka kritikai elemzése eléggé teljes körűen szerepel az áttekintésekben. Ultraibolya sugárzás hatására több mint 20 különböző gyök keletkezik gyakorlatilag valamennyi C-C; C-H; C-O kötés felbomlása következtében. A makroradikálok főbb típusait, feltüntetve azokat az atomokat és atomcsoportokat, amelyek eltávolítása után ezek a makroradikálok keletkeznek, e könyv 1.
sémája mutatja be.