A cherbourgi hajók: A haditengerészet, amely ellopta saját hajóit és forradalmasította a haditengerészeti hadviselést

Olvasói vélemények

Abraham Rabinovich „A cherbourgi csónakok” című könyve lebilincselő és jól megalapozott beszámolót nyújt arról, hogyan fejlesztette ki Izrael a modern felszíni haditengerészetét az 1973-as Jom Kippuri háborút övező viharos korszakban, óriási ellenszélben. Magával ragadó történetmesélésen keresztül tárja fel a rakétahajók beszerzésének történetét, a Gabriel rakéta innovációját és az izraeli tengeri védelemhez szükséges stratégiai válaszokat.

A könyvet dicsérik, mert kiválóan megírt, magával ragadó és könnyen olvasható. Sok kritikus kiemeli az alapos kutatást, a lebilincselő elbeszélést, valamint a történelem és a feszültség keveredését, amitől a könyv olyan, mint egy valóságos thriller. Az izraeli leleményesség ábrázolása és a haditengerészet történetének jelentős eseményeinek részletes bemutatása szintén kedvező fogadtatásra talált. Az olvasók nagyra értékelik az izraeli haditengerészet alulreprezentált teljesítményeinek bemutatását és a karakterek mélyreható jellemrajzát.

Néhány értékelésben olyan problémákat említettek, mint például az egyik kapott példányban hiányzó oldalak, bár a hibát az eladó kijavította. Néhány olvasó úgy érezte, hogy a bonyolult idővonal és az egymást átfedő események miatt időnként kissé nehéz követni a könyvet. Összességében a tartalmat vagy az írásmódot illetően nincs jelentős kritika.

(81 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Boats of Cherbourg: The Navy That Stole Its Own Boats and Revolutionized Naval Warfare

Könyv tartalma:

FELÜGYELT KIADÁS 20191969 karácsony estéjén öt kis hajó éjfél után kilenc fokos szélviharba csúszott ki Cherbourg kikötőjéből, amely a teherhajókat fedezékbe küldte. A hajókat, amelyeket Izrael rendelt egy helyi hajógyártól, Franciaország politikai okokból több mint egy éve embargóval sújtotta. Az izraeliek most egy pimasz módon elszöktek velük. A hajókat a 3000 mérföldes menekülési útvonal mentén szétszórt izraeli kereskedelmi hajók tankolták volna a tengeren. Miközben a hajók hazafelé száguldottak, Párizs pedig füstölgött, a világsajtó Izrael hutspáján kuncogott. De a történet sokkal nagyobb volt, mint azt ők tudták. Nyolc évvel korábban az izraeli haditengerészet parancsnoka összehívta a magas rangú tiszteket egy ötletelésre. Izrael elöregedő flottája leminősítés előtt állt parti őrséggé, hacsak nem képes Izrael tengeri útvonalainak őrzésére. Tekintettel a haditengerészet minimális költségvetésére, mik voltak a lehetőségek? A kétnapos megbeszélésen egy kétségbeesett javaslat született. Izrael fiatal hadiipara kifejlesztett egy kezdetleges rakétát, amelyet mind a hadsereg, mind a légierő elutasított. A haditengerészet most megpróbálná átalakítani. A nagy robbanófejjel ellátott irányított rakéták, úgy remélték, kis, olcsó hajóknak adhatnák a nehéz cirkálók erejét. Nyugaton nem létezett ilyen hajó. Cherbourgban egy tucat ártalmatlannak tűnő "járőrhajót" rendeltek, hogy platformként szolgáljanak a haditengerészet parancsnokságának fejében formálódó komplex új fegyverrendszerhez.

Hét hajó indult Izraelbe, mielőtt az embargót megszüntették. A haditengerészet eltökélte, hogy visszaszerzi a maradék ötöt. Nyolcvan civil ruhás tengerészt karácsony előtt Párizsba repültek, és vonattal kis csoportokban Cherbourgba küldték őket, ahol a fedélzet alatt rejtőztek el az indulásig. Izraelben eközben a haditengerészet és a hadiipar egy csapata gyakorlatilag éjjel-nappal a rakétahajó-projekten dolgozott. Mérnökök, haditengerészeti építészek és mások a haditengerészeti technológia élvonalában találták magukat, miközben innovatív megoldások után kovácsoltak megoldást az új rendszerhez, amely Izrael "startup nemzetként" való megjelenésének előfutára. Félúton kiderült, hogy a Szovjetunió rakétahajókat fejlesztett ki, és szállítja azokat ügyfeleinek, Egyiptomnak és Szíriának. A szovjet Sztyx rakéta pontosságát az bizonyította, amikor egy, a horizonton alig látható egyiptomi rakétahajó négy rakétával elsüllyesztette az izraeli zászlóshajót, az Eilat rombolót, amelyek mindegyike célba talált. Az izraeli haditengerészet vezető elektronikai tisztje, megsejtve a Sztyx radar paramétereit, elektronikus ellenintézkedéseket dolgozott ki, amelyek célja a beérkező rakéták eltérítése volt. De ennek a Styx-ellenes ernyőnek a hatékonyságát csak a harcban lehetett tesztelni. A Jom Kipur-i háború első éjszakáján izraeli rakétahajók a szíriai partoknál három szíriai rakétahajóval vívtak harcot, az első rakéta-rakéta elleni tengeri ütközetben.

A szíriaiak, akiknek rakétáik hatótávolsága kétszerese volt az izraeli rakétákénak, lőttek először. Az izraeli tengerészek látták, ahogy a tűzgömbök egyenesen feléjük ereszkednek, majd kitérnek, és a tengerbe robbannak, amikor az ellenintézkedések működésbe lépnek. A szovjet építésű hajóknak nem volt ilyen védelmük. Az izraeli hajók felzárkóztak, és elsüllyesztették a szíriai rakétahajókat és két másik hadihajót. Két éjszakával később, egy ismétlésben három egyiptomi rakétahajót süllyesztettek el. A negyedik naptól kezdve az arab flották nem merészkedtek ki a kikötőből. A háromhetes háborúban egyetlen izraeli hajót sem találtak el, és a Haifába vezető hajózási útvonalak nyitva maradtak a nagyon szükséges hadianyagok számára. Egy olyan ország, amelynek kevés haditengerészeti hagyománya volt, korlátozott ipari bázisa és mindössze hárommillió lakosa - akkoriban New York City lakosságának fele - kihívta egy szuperhatalom fejlett fegyverzetét a tengeren, és teljes győzelmet aratott. Egy új tengeri korszak köszöntött be. Eközben a horizonton túl több mint 150 szovjet és amerikai hadihajó, a tengeralattjáróktól a repülőgép-hordozókig, a hidegháború legnagyobb és legveszélyesebb tengeri összecsapásában vett részt, miközben a szárazföldön a megbízottjaik csatáztak.