A cinizmus Diogenésztől Dilbertig

Olvasói vélemények

A könyv a cinizmus átfogó feltárását mutatja be, érvelve annak aktualitása mellett a modern világban. Bár a könyvet élénk írásmódja és tudományos mélysége miatt dicsérik, néhány kritika megjegyzi, hogy bizonyos csoportok kritikája túlságosan polemikus és sztereotipikus lehet.

** Élénk írói stílus ** Kellemesen informatív ** Lenyűgöző tudományosság ** Meggyőző érvek a cinizmus mai relevanciájáról ** A történelmi és filozófiai összefüggések széles körű áttekintése

** Néhol túlságosan polemikus ** Egyes csoportok sztereotipikus ábrázolása ** A szerző megközelítése habzónak vagy túlzónak tűnhet.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Cynicism from Diogenes to Dilbert

Könyv tartalma:

A cinizmus egy olyan filozófiai iskolaként indult, amelyet nagyrészt Szókratész inspirált, és amelyet a népszerű kommentátorok gyakran társadalmi patológiaként, a civilizáció alapjai elleni nihilista lázadásként ítéltek el. A cinikus modern meghatározásai olyan személyt írnak le, aki negatív és szarkasztikus, hevesen ellenzi a fennálló tekintélyt és a társadalmi konvenciókat, és az egzisztencializmus elkötelezett híve.

Ez a könyv megkísérli igazolni a cinizmust, és azt állítja, hogy az egyszerre jelenti a társadalmi dilemmák progresszív megközelítését és az emberi állapot felvilágosult megértését. Az első fejezet a klasszikus görög cinizmus alapjait tárja fel, míg a későbbi fejezetek a cinizmus jelenségének változatos arcait mutatják be olyan különböző személyiségek személyében, mint Machiavelli, Nietzsche, Diogenész, a dadaisták, George Bataille, Samuel Beckett, Auberon Waugh, a South Park alkotói és mások. Nietzsche a klasszikus és a posztmodern cinizmus legfontosabb képviselőjeként, valamint a kettő közötti sarkalatos kapocsként jelenik meg.

A könyv a történelmi változások olyan jelentős korszakaira összpontosít, mint a reneszánsz, valamint a történelmi cinikusokra, akik számos korszakalkotó társadalmi eszméért felelősek, köztük a kozmopolitizmusért (világpolgárság), az aszkézisért (személyes fejlődés az önvizsgálat révén) és a parrhesia (a hang megtalálása a zsarnoki erők jelenlétében). A szerző azt állítja, hogy a görög cinizmus aspektusai jelen vannak a mai társadalomban, és pozitív stratégiát kínálnak az ellenséges világban való élethez.