Psychosocial & Cognitive Development of Undergraduate University Students in Cyprus - The Role of Social Relations
Ez a könyv a ciprusi görög egyetemi hallgatók pszichoszociális és kognitív fejlődését vizsgálja. Az etikai és intellektuális fejlődés Perry-féle elméletéből kiindulva először azt vizsgálja, hogyan hatott Perryre mind Piaget, mind Kohlberg a szakaszelmélet megfogalmazása kapcsán, majd azt tárgyalja, hogy Perry munkássága hogyan befolyásolta a kognitív fejlődés újabb, poszt-formális elméleteit.
Azzal érvel, hogy valamennyi szakaszelmélet a piaget-i elmélet egy sajátos strukturalista olvasatától függött, amely elhallgatta a Piaget szociálpszichológiai munkásságára, és különösen a társas interakciók kognitív fejlődésben betöltött szerepére való utalásokat. Ez a kritika két lépésben artikulálódik. Először is a szerzők leírják, hogy a szakirodalmon belüli kritikus hangok, mint például Riegels, hogyan próbáltak eltérni az általuk individualista paradigmának tekintett felfogástól a dialektikus keret bevezetésével, de aztán rámutatnak e kezdeti erőfeszítések problémáira is.
Ezeknek az első erőfeszítéseknek egyik fő problémája az volt, hogy nem állt rendelkezésre egy jól kidolgozott szociokulturális elemzési keret, amely a vjgotszki elméleten alapulna. Ezt a problémát orvosoljuk annak megvitatásával, hogy a főbb szociokulturális teoretikusok újabb elméleteikben hogyan értelmezték az emberi fejlődést.
A szerzők a Piaget-elméletben a szociális fogalmat és annak fejlődését a szociális interakció és a kognitív fejlődés kutatásának egymást követő generációin keresztül is áttekintik. Ezt követően az emberi fejlődésnek mint szociálpszichológiai folyamatnak egy olyan integratív keretét javasolják, amely összeforrasztja a társas kapcsolatok szerepét az olyan kulcsfontosságú kognitív eredményekben, mint a formális műveleti gondolkodás és a mélyreható tanulás elérése. Emellett olyan pszichoszociális fejlődési eredmények is szóba kerülnek, mint a tolerancia, a jövőbeli tervek iránti elkötelezettség és az önmeghatározás.
Az eredmények, azon túl, hogy első ízben nyújtanak leírást az egyetemi hallgatók fejlődési állapotáról ciprusi kontextusban, a nem és a társadalmi-gazdasági státusz szerepét is tárgyalják e hallgatók esetében. Végül a könyvet az jellemzi, hogy kísérletet tesz a Doise (1986) által négy elemzési szintnek (személyen belüli, személyközi, csoportközi/helyzeti, társadalmi reprezentációk/ideológiai) nevezett szintek artikulálására azáltal, hogy ebbe az artikulációs folyamatba integrálja a társadalmi etnikai identitás és az ideológiai változók szerepét, így az egyetemi hallgatók fejlődésének egy teljesebb szociokulturális modelljét kínálja, amelynek sikerül a társadalmi identitás dinamikáját a meglévő fejlődéselméletekbe integrálni.