A citromfa: Egy arab, egy zsidó és a Közel-Kelet szíve

Olvasói vélemények

A kritikák elismerés és kritika egyvelegét tükrözik Sandy Tolan „A citromfa” című művével kapcsolatban, amely az izraeli-palesztin konfliktust egy izraeli és egy palesztin család kettős történetén keresztül vizsgálja. Sok olvasó elismerően nyilatkozik a lebilincselő történetmesélésről és egy összetett kérdés humánus ábrázolásáról, míg mások az elfogultságot és az átfogó történelmi kontextus hiányát emelik ki.

⬤ Az izraeli-palesztin konfliktus jól megalapozott és tényszerű ábrázolása.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely úgy olvasható, mint egy regény, miközben történelmi kontextust is nyújt.
⬤ Mind az izraeli, mind a palesztin nézőpontot humanizálja, komplex személyiségként, nem pedig absztrakcióként mutatja be őket.
⬤ Ajánlott azoknak, akik a konfliktus közérthető bemutatását keresik.

⬤ Egyes kritikusok a palesztin szemléletet részrehajlónak tartják, és úgy érzik, hogy az izraeli nézőpont alulreprezentált.
⬤ Az elbeszélés bonyolult lehet, ami néhány olvasó számára nehezen követhetővé teszi.
⬤ Érzelmileg súlyos tartalmat tartalmaz, ami a konfliktus megoldását illetően kétségbeesés érzését kelti.

(757 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Lemon Tree: An Arab, a Jew, and the Heart of the Middle East

Könyv tartalma:

1967-ben a huszonöt éves palesztin Bashir Khairi azzal a céllal utazott Izraelbe, hogy megnézze azt a szeretett kőházat a mögötte álló citromfával, amelyből tizenkilenc évvel korábban családjával együtt elmenekült.

Meglepetésére, amikor megtalálta a házat, Dalia Eshkenazi Landau, egy tizenkilenc éves izraeli főiskolai hallgató fogadta, akinek családja a holokauszt után menekült Európából Izraelbe. Közös otthonuk lépcsőjén Dalia és Bashir ritka barátságot kötöttek, amely a háborút követően kovácsolódott össze, és a következő fél évszázadban olyan próbatételeket jelentett, amelyeket egyikük sem tudott elképzelni azon az 1967-es nyári napon.

Sandy Tolan a legemberibb szintre emeli az izraeli-palesztin konfliktust, és megmutatja, hogy még a legborúsabb politikai valóság közepette is léteznek a remény és az átalakulás történetei.