Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Flora of the Codex Cruz-Badianus
1929-ben Charles Upson Clark (1975-1960), a Columbia Egyetem történészprofesszora, aki a Vatikáni Könyvtárban Amerika korai történetével kapcsolatos bibliográfiai kutatásokat végzett, rábukkant egy figyelemre méltó, 1552-ben elkészült, Libellus de Medicinalibus Indorum Herbis (Kis könyv az indiai gyógynövényekről) című, illusztrált latin kéziratra. A ma Codex Cruz-Badianus (CCB) néven ismert kézirat 185 növény illusztrációját (phytomorf) tartalmazta, amelyekhez a növények gyógyászati felhasználását leíró szöveg társult. Ez a kézirat új megvilágításba helyezte a ma nahuák vagy aztékok néven ismert mexikói őslakosok botanikai és gyógyászati ismereteit. Jelentős hatással volt az azték kultúráról és Új-Spanyolország 16. századi történelméről alkotott ismereteinkre.
A CCB-t az 1536-ban Tlatelolcóban alapított Colegio Imperial de Santa Cruzban állították elő, hogy az azték nemesség fiait a papság számára képezzék. A szerzők két bennszülött tanártag, Martin (latinul Martinus) de la Cruz és Juan Badiano (latinul Juannes Badianus) voltak, akiknek a spanyol nevüket a keresztségükkor adták. Martin de la Cruz a Colegio bennszülött orvosa volt, aki orvosi oktatást adott, Juan Badiano pedig latin tanár és egykori diákja, Juan Badiano pedig latinra fordította a könyvet.
A Francisco de Mendoza alkirálynak szentelt gyógynövényt nem sokkal az 1552-es befejezése után I. Carlos királynak küldték ajándékba Spanyolországba. Az eredeti a Vatikáni Könyvtárba került 1990-ig, amikor II. János Pál visszaadta Mexikónak. 1931-ben William Gates maja tudós és Emily Walcott Emmart biológus tudomást szerzett a kéziratról, és egymástól függetlenül lefordították angolra. 2009-ben Martin Clayton, Luigi Guerrini és Alejandro de Avila Emmart könyve és a windsori könyvtárban talált 17. századi példány alapján azonosították a CCB növényeit. A 185 fitomofóniából Gates 85-öt azonosított generikus szinten, Emmart 9-et, Clayton és társai pedig 126-ot. Ezen azonosítások többsége azonban nem egyezik. Jelen munkában a 185 fitomorfból 183-at szisztematikusan újraértékelnek és azonosítanak generikus, valamint specifikus szinten, botanikai leírásukkal, korábbi azonosításaikkal, feltételezett azonosításukkal, elterjedésükkel, nevükkel és felhasználásukkal együtt.
