A Coos, Lower Umpqua és Siuslaw indiánok etnobotanikája

Olvasói vélemények

A könyv az Oregon partvidékén élő amerikai őslakosok növényismeretének átfogó feltárását mutatja be, különös tekintettel a Coos törzsre és arra, hogy a történelmi csapások ellenére is megőrizték kultúrájukat. A könyv személyes elbeszéléseket vegyít részletes etnobotanikai információkkal, bemutatva a törzsek és természeti erőforrásaik közötti kapcsolatot.

A könyvet dicsérik alapos kutatásaiért és bensőséges személyes stílusáért, amely bemutatja az indián törzsek gazdag etnobotanikai ismereteit. Sikeresen ötvözi a történelmi kontextust a jelenlegi gyakorlatokkal, így az olvasók számára hozzáférhetővé és vonzóvá teszi a könyvet. Számos kritikus kiemeli az információk mélységét és az őslakosok tudásának megőrzésének fontosságát.

Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a könyv leginkább azoknak való, akik kifejezetten érdeklődnek az etnobotanika vagy az őslakos kultúrák iránt, ami korlátozhatja a könyv vonzerejét a szélesebb közönség számára. Az is felmerül, hogy a szerző hozzájárulásának további elismerése szükséges, ami arra utal, hogy a könyv talán még nem érte el a teljes potenciális közönségét.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ethnobotany of the Coos, Lower Umpqua, and Siuslaw Indians

Könyv tartalma:

A mirtuszfáról leggyakrabban úgy gondolnak a fafeldolgozáshoz használt gyönyörű faanyagra, de az Oregon déli partvidékén élő őslakosok számára fontos élelmiszerforrás volt. A pörkölt dió íze keserű csokoládéra, kávéra és égett pattogatott kukoricára emlékeztet. A görénykáposzta gyökerei egy másik hagyományos táplálékforrást jelentettek, ugyanakkor megfázás ellen is szolgáltak gyógyszerként. A törzsi mitológiában a Skunk Cabbage leveleit sátraknak tartották, ahol a Little People (Kisemberek) menedéket találtak.

A nyugat-oregoni őslakos népek etnobotanikájáról eddig nagyon keveset publikáltak. A Coos, Lower Umpqua és Siuslaw indiánok etnobotanikája dokumentálja e szoros kapcsolatban álló part menti törzsek növényhasználatát, amely egy olyan földrajzi területre terjed ki, amely nagyjából a központi parton lévő Cape Perpetua-foktól délre a Coquille folyóig, a Coast Range-től nyugatra pedig a Csendes-óceán partjáig terjed. Az őshonos növényekre és hagyományos felhasználásukra összpontosítva a könyv említést tesz a mezőgazdasági növényekről, valamint a rendkívül invazív himalájai szederről is, amelyet egyes oregoni parti indiánok "a fehér ember bogyójának" neveztek.

A Coos-öböl, Lower Umpqua és Siuslaw kultúrája különbözik a délen élő athabaskan nyelvű népektől és az északon élő alseaiaktól. Ma sok törzsi tag feléleszti a kosárfonás és a famegmunkálás ősi művészetét, és sokan részt vesznek az éves törzsek közötti kenus versenyeken. A Coos, Lower Umpqua és Siuslaw indiánok etnobotanikája hozzájárul ehhez a kulturális reneszánszhoz, mivel fontos hiányosságot pótol a történeti feljegyzésekben. A könyv felbecsülhetetlen értékű forrás mindazok számára, akik szeretnének többet megtudni a középső és déli Oregon partvidékének őslakos kultúráiról, valamint azok számára, akiket érdekelnek a csendes-óceáni északnyugati növények és kulturális felhasználásuk.