A Crichel fiúk: Jelenetek Anglia utolsó irodalmi szalonjából

Olvasói vélemények

A könyv gazdag és részletes beszámolót nyújt egy dorseti parókiáról és annak irodalmi lakosairól, betekintést nyújt a Bloomsbury-csoport és a meleg társadalom neves személyiségeinek életébe. Míg egyes olvasók lenyűgözőnek és informatívnak találták, mások kritizálták, hogy nehezen követhető és a személyes ábrázolásokból hiányzik a mélység.

⬤ Lenyűgöző betekintést nyújt az irodalom jeles alakjainak és a kor meleg társadalmának életébe.
⬤ Új perspektívákat kínál olyan szereplőkről, mint Rose Macaulay és mások.
⬤ Magával ragadó anekdotikus történetmesélés, amely megragadja a kor szellemét.
⬤ Sok olvasónak tetszett a bemutatott társadalmi és kulturális kontextus.

⬤ Az elbeszélés néha diszkurzív és epizódszerű, ami megnehezíti a kronológia követését.
⬤ Néhányan úgy találták, hogy a könyv túlságosan hosszú, és inkább naplószerű, mint összefüggő történet.
⬤ Kritika, hogy az érdekes karakterek személyes ábrázolása nem elég mélyreható.
⬤ Néhány kritika megjegyezte, hogy a könyv olyan, mintha csak egy névsor lenne, különösebb elemzés nélkül.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Crichel Boys: Scenes from England's Last Literary Salon

Könyv tartalma:

A két világháború közötti években a vidéki házak jövője bizonytalannak tűnt. Az első világháború borzalmai után az ebből eredő halálozási vámok hatalmas földeladásokat eredményeztek - Anglia egynegyede cserélt gazdát -, és mintegy négyszáz házat vagy eladtak, vagy lebontottak.

Egy egész életforma haldoklott. A második világháborút követően, amikor a nagy házak felértékelődtek, az építészeti katasztrófák újabb sorozata következett be: 1955-ben két és fél naponta lebontottak egy házat. A Crichel House és a Long Crichel House két szomszédos ház volt Dorset egy távoli részén, amelyek túlélték a tisztogatást.

1945-ben Eddy Sackville-West, Desmond Shawe-Taylor és Eardley Knolly - a New Statesman három írója és a National Trust ügyintézője - megvásárolta Long Crichelt, és egy újfajta lakókísérlet alakult ki. A házban dolgoztak, írtak és szórakoztatták barátaikat, köztük a kultúra és a Bloomsbury-közösség olyan kiválóságait, mint Benjamin Britten, Nancy Mitford, Graham Greene, Vita Sackville-West, Somerset Maugham és Paddy Leigh Fermor, akiket vonzott a jó ételek és italok, a beszélgetések, a zene és a krokett hangulata.

Long Crichel is átvészelte a botrányok nem kis részét, miután az 1950-es években az újságok címlapjait uraló "Crichel Down-ügy" középpontjába került. A Crichel Boys című könyvben megszólalnak azok a lenyűgöző emberek, akik a nagyra becsült vidéki ház ajtaján átjártak, és elmagyarázza, hogyan vált a huszadik század második felében a ház a kreativitás és a társadalmi tevékenység központjává lakói és vendégei számára.

A szerző, Simon Fenwick Long Crichel szemszögéből az angol történelem egy fontos korszakának szélesebb körű történetét meséli el, feltárja a National Trust fejlődését, és lehetővé teszi, hogy megértsük a második világháború óta bekövetkezett nagy kulturális felfordulást.