A császári hatalom kivetítése: Az új, XIX. századi császárok és a közszféra

Eredeti címe:

Projecting Imperial Power: New Nineteenth Century Emperors and the Public Sphere

Könyv tartalma:

A tizenkilencedik század az újonnan kikiáltott császárokról nevezetes, I. Ferenc osztrák császártól és I. Napóleontól 1804-ben, Agustn és Pedron, Mexikó és Brazília császárain keresztül 1822-ben Viktóriáig, India császárnőjéig 1876-ban. Az olyan uralkodók, mint III. Napóleon, Maximilian mexikói és I. Vilmos császári aurát sugároztak koronázásokkal, udvarokkal, kitüntetésekkel, jelmezekkel, portrékkal, emlékművekkel, nemzetközi kiállításokkal, fesztiválokkal, építészettel és városrendezéssel. Az ősi történelemre támaszkodtak legitimitásuk érdekében, miközben részben a modernitás mellett álltak ki. A Projecting Imperial Power az első olyan könyv, amely az újonnan kikiáltott császárokat vizsgálja három kontinens hat területén, a tizenkilencedik század teljes hosszában.

Az első császárok utódai - a brazil Pedro II, az osztrák Ferenc József és a német Wilhelm II - kiterjesztették hatalmi palettájukat, amíg Pedro 1889-ben lemondásra nem kényszerült, és az első világháború véget nem vetett az osztrák és a német birodalomnak. Nagy-Britannia a 20. században birodalmi mítoszt talált ki indiai birodalma számára, amíg VI. György 1947-ben le nem mondott a császári címről. Berlin, Párizs, Bécs és Újdelhi birodalmi városai eltűnt birodalmakról tanúskodnak.

A Projecting Imperial Power a források széles skáláját felhasználva magyarázza el a birodalmi városok mögött meghúzódó birodalmi törekvéseket. Azt tárgyalja, hogyan emlékeznek ma a birodalmakra és uralkodóikra, megvizsgálva, hogyan kezelik ma a korszak második felében nagy számban felállított császárszobrokat, és hogyan mutatja ez a császárok vitatott helyét a nemzeti kulturális emlékezetben.