Értékelés:
Donna Stein „A császárnő és én” című könyve részletes visszaemlékezéseket közöl az 1970-es években a Teheráni Kortárs Művészeti Múzeum létrehozásán dolgozó fiatal amerikai kurátorként szerzett tapasztalatairól, az iráni történelem és kultúra hátterében. A kritikusok dicsérték a könyvet gazdag, első kézből származó beszámolói, élénk illusztrációi és a művészeti világ feltárása miatt egy viharos időszakban. Néhányan azonban kritizálták, hogy a szerző nézőpontja túlságosan leegyszerűsítő vagy önelégült, és azt sugallták, hogy a könyv korlátozott képet ad az akkori iráni helyzet összetettségéről.
Előnyök:⬤ Részletes beszámoló első kézből az 1970-es évek iráni művészeti kurátori tevékenységéről.
⬤ Gazdag illusztrációk a kortárs művészetről, amelyek fokozzák az elbeszélést.
⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt a kelet-nyugati kapcsolatokról és az akkori politikai környezetről.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely a személyes tapasztalatokat a szélesebb történelmi összefüggésekkel fonja össze.
⬤ Kiemeli a nők hozzájárulását egy férfiak által dominált területen és kultúrában.
⬤ Egyes kritikusok szerint a szerző nézőpontja korlátozott és önközpontú.
⬤ A kritikusok pontatlanságokat és az iráni kontextus árnyalt ábrázolásának hiányát emelték ki.
⬤ Néhányan úgy vélték, hogy az iráni személyek és intézmények ábrázolása sértő vagy reduktív.
⬤ Néhányan kevésbé találhatják vonzónak a könyvet, ha hagyományosabb tudományos elemzést keresnek.
(11 olvasói vélemény alapján)
The Empress and I: How an Ancient Empire Collected, Rejected and Rediscovered Modern Art
Hogyan vezetett két nő egyedülálló szövetsége az 1970-es években a modern művészet kincsestárának megszerzéséhez, amely ma már milliárdokat ér
Az 1970-es években Donna Stein amerikai kurátor művészeti tanácsadóként dolgozott Farah Diba Pahlavi császárnőnek, Irán sahbánjának. Stein és Pahlavi együttesen teremtették meg a művészeti piacot Iránban, mivel Stein ösztönözte Pahlavit a teheráni Kortárs Művészeti Múzeum mecenatúrájára. Ma az iráni nemzeti gyűjtemény kortárs része - amelynek nagy része továbbra is raktárban sínylődik - az egyik legjelentősebb modern művészeti gyűjteménynek számít Európán és az Egyesült Államokon kívül.
A The Empress and I (A császárnő és én) eleven beszámoló Stein élményeiről, amelyeket e nagyszabású interkulturális kezdeményezés csúcspontján szerzett Stein rendkívül olvasmányos elbeszélése során számos, korábban bizalmas dokumentumot idéz, köztük a művészekkel és kereskedőkkel folytatott magánlevelezést. Ez a szöveg két nő kapcsolatát tárja fel, akiket a művészetek iránti közös szenvedélyük egyesített, valamint partnerségük örökségét a mai művészeti világban.