Unveiling the Ruse
Kétezer évvel ezelőtt Péter apostol azt írta második levelében, hogy az utolsó időkben az emberek "gúnyolódni" fognak Krisztus második eljövetelének gondolatán. Azt is írta, hogy ugyanők akarva-akaratlanul nem fognak tudni a teremtő Istenről, aki a világegyetemet teremtette, és az egész világot elborító genezisi özönvízről.
Péter próféciájához hűen Charles Darwin evolúciós elmélete felváltotta az ember eredetéről szóló bibliai beszámolót, és a globális kataklizma, amelynek Noé tanúja volt, mesévé silányult. A Teremtés könyvének őszintesége azonban kezd felszínre törni, ahogy a tudósok a geológiában, a paleontológiában és a genetikában bizonyítékokat találnak, amelyek a naturalizmustól eltérő képet festenek; ugyanazok az anyagok, amelyeket a mély idő és a gójok evolúciójának tudományos bizonyítékaként koronáznak, éppen azt a katasztrófát és a teremtésről szóló beszámolót mutatják be, amelyet a világi akadémiai körök cenzúrázni akarnak.
A természetfölöttinek a természetesre ható bizonyítékait követve az ember felfedezi Istent és ellenfelét is az emberért folytatott konfliktusukban. Isten Igéje azonban feltárta előre elhatározott végét, és az talán hamarabb bekövetkezik, mint azt sokan várnák.
Megfordítva, talán nincs sok okunk félni az archaikus eszméktől - a zsidó-keresztény Isten legyen már a múlté, mondják egyesek. Mivel tudásunk exponenciálisan növekszik, a jövőnk fényes. Ahogy a tudósok feltárják a DNS titkát, és olyan technológiát fejlesztenek ki, amely meghaladja őseink legmerészebb álmait, az emberiségnek talán még arra is lesz esélye, hogy egy nap elérje a halhatatlanságot, és maga mögött hagyja a menny és a pokol gondjait. És figyelembe véve az univerzum kiterjedését, amelyben reményeink szerint terjeszkedni fogunk, már most is létezhet intelligens élet a csillagok között, amely egy napon kapcsolatba léphet velünk, és segíthet bennünket törekvéseinkben - vagy mindez csak a csel része.
