A csend másik oldala: Hangok India felosztásáról

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Urvashi Butalia könyvének fontosságát, amely India felosztásáról szól személyes elbeszéléseken keresztül, különös tekintettel a nők és a marginalizált közösségek tapasztalataira. Míg sokan dicsérik a lebilincselő történetmesélést és az érzelmi mélységet, néhányan kritizálják az ismétlődő tartalmat és a szerkesztési hiányosságokat.

⬤ Erőteljes személyes elbeszéléseket kínál, amelyek megvilágítják a felosztás emberi hatásait.
⬤ Kiemeli a nemi szempontokat és a marginalizált népcsoportok tapasztalatait.
⬤ Jól kutatott, erősen feminista megközelítéssel, amely egyedülálló betekintést nyújt a történelmi traumákba.
⬤ Magával ragadó és érzelmileg megindító írásmód, amely az olvasókkal is megragadja a témát.

⬤ Néhány olvasó szerint a tartalom ismétlődik, ami a történetmesélés redundanciájához vezet.
⬤ A kritikák szerint a szerkesztés és a szervezés hiányos, és azt állítják, hogy lehetett volna tömörebb is.
⬤ Néhány kritikus elégedetlenségét fejezi ki amiatt, hogy a szerző személyes elfogultsága befolyásolja a történelmi elbeszélést, és ez szerintük rontja az elbeszélt történetek színvonalát.

(51 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Other Side of Silence: Voices from the Partition of India

Könyv tartalma:

India két országra, Indiára és Pakisztánra való felosztása a történelem egyik legsúlyosabb emberi megrázkódtatását okozta. 1947-ben két hónap alatt több mint tizenkétmillió ember kényszerült lakóhelyét elhagyni.

Egymillióan meghaltak. Több mint hetvenötezer nőt elraboltak és megerőszakoltak. Számtalan gyermek tűnt el.

Otthonok, falvak, közösségek, családok és kapcsolatok pusztultak el. Több mint fél évszázaddal később mégis keveset tudunk ennek az eseménynek az emberi dimenzióiról.

A The Other Side of Silence (A csend másik oldala) című könyvében Urvashi Butalia ezt a hiányt pótolja azzal, hogy az embereket - egyéni tapasztalataikat, magánéleti fájdalmukat - állítja e korszakos esemény középpontjába. Tíz éven át készült interjúk, valamint naplók, levelek, emlékiratok és parlamenti dokumentumok vizsgálatán keresztül Butalia azt a kérdést teszi fel, hogy a történelem peremén élő embereket - gyermekeket, nőket, egyszerű embereket, az alacsonyabb kasztokat, az érinthetetleneket - hogyan érintette ez a felfordulás. Hogy megértse, hogyan és miért burkolóznak bizonyos események a hallgatás homályába, saját megrendítő és a felosztás sújtotta családtörténetének egyes aspektusait követi nyomon, mielőtt más emberek történeteit és az erőszakos törés hatásairól szerzett tapasztalataikat vizsgálja.

Azok, akikkel interjút készít, felfedik, hogy - legalábbis a magánéletben - a felosztás hangjai nem csitultak el, és a keserűség megmaradt. Butalia mindvégig nehéz kérdésekre reflektál: mi köze volt a közösségnek, a kasztoknak és a nemeknek a felosztást kísérő erőszakhoz? Mit akart elérni a felosztás, és mit ért el valójában? A kimondhatatlan borzalmak ellenére hogyan éltek tovább a túlélők? Butalia hisz abban, hogy az érintettek csak az emlékezés és a történeteik elmondása révén kezdhetik meg a gyógyulás és a felejtés folyamatát, ezért érzékeny és megindító beszámolót ad arról, hogyan kereste a hallgatás mögött rejlő fájdalmas igazságot.