Olvasói vélemények
Összegzés:Robert Ruby „Indians of the Pacific Northwest” című könyvét alapos kutatásai és lebilincselő írói stílusa miatt nagyra értékelik, így széles közönség számára alkalmas. Értékes illusztrációkat és információkat tartalmaz a régió indián történelméről. Néhány olvasó azonban aggodalmát fejezte ki a könyv állapotával és az információk pontosságával kapcsolatban, különösen a használt példányok esetében.
Előnyök:Jól megírt és kutatott, az általános és a tudományos közönség számára egyaránt hozzáférhető, értékes illusztrációkat (fényképeket, rajzokat, térképeket), az őslakosokról szóló széles körű információkat, jó bibliográfiát tartalmaz, és a csendes-óceáni északnyugat indiánjainak megértéséhez elsődleges forrásnak számít.
Hátrányok:Egyes példányok rossz állapotban lehetnek (különösen a használtak), és az információk pontosságával kapcsolatban aggályok merülnek fel. Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv tartalmát tekintve nem felelt meg az elvárásainak.
(14 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Indians of the Pacific Northwest, Volume 158: A History
Könyv tartalma:
A tizenkilencedik században több mint száz indián törzs tizenöt nyelvi csoportban lakta Washington, Oregon, Idaho és Nyugat-Montana területét. Ez a fontos mű, a régió őslakosainak első összetett története, nagyjából az 1750 és 1900 közötti időszakot öleli fel, az első fehér kapcsolatfelvételtől a Dawes-törvény utóhatásáig. Értékes forrás mind a komoly tudósok, mind az általános olvasók számára.
A csendes-óceáni északnyugati törzsek kultúrája éppoly sokszínű volt, mint a földjeik. A part menti népek, mint például a makahok, hatalmas, harmincöt láb hosszú fakanonokban vadásztak bálnára. A Puget Sound közelében fejlett technológiát és faragott fából faragott, stilizált művészetet fejlesztettek ki. A fehéreket megdöbbentette az egyes part menti népek által gyakorolt fejlegyintés és a potlatch-szertartás, amelynek során elajándékozták a vagyonukat. Távolabb a szárazföld belsejében, a Columbia folyó mentén a törzsi gazdaságok középpontjában a lazac állt. A füstölt halat az egész régióban árulták. Keleten a ló átalakította a shoshonik, a nez percek, a kalispelek és a blackfeetek életmódját. Minden tavasszal átkeltek a Sziklás-hegységen, hogy bölényre vadásszanak, és harcoljanak a vadászterület feletti ellenőrzésért.
Az első fehérek, akik a Csendes-óceán északnyugati részére érkeztek, spanyol hajósok voltak délről, valamint brit és amerikai kereskedők, akik szőrmékért álltak meg útban Kínába. Később a Brit Északnyugati Társaság és a Hudson's Bay Company létesített kereskedelmi állomásokat. A fehérek gimnasztikát, fegyvereket, melaszt, dohányt, alkoholt és betegségeket hoztak magukkal. Cserébe elvitték a tengeri vidra, a fóka, a hód és a bölény prémjét.
A kereskedőket misszionáriusok és telepesek követték. A katolikusok fekete köntösben és a protestánsok szarvasbőrben versengtek az indiánok lelkéért, vegyes sikerrel, miközben az őslakosok vallásai is uralkodtak. Az indián vallási vezetők, mint például Spokane Garry és az Álmodó Smohalla próféta, majdnem olyan fontosak voltak, mint a harcoló főnökök.
Az 1840-es évekre a járványok kétharmadára csökkentették az indiánok számát,. A kevés túlélő túl gyenge volt ahhoz, hogy kiűzze a fehér telepeseket. Csak igazán rendkívüli egyének tudtak ellenállni a fehérek által bevezetett változásoknak: a korábban közösen birtokolt hagyományos élelemgyűjtő és vadászterületek kisajátításának, a pénzgazdaság bevezetésének, a kereszténység követelésének, a rezervátumokban, farmokon és iskolákban való elzárásnak, valamint az allokációnak.
Sok rendkívüli személyiséget ábrázol ez a történet. A szerzők színesen és megindítóan írták meg beszámolójukat az indiánok szemszögéből, és hatásosan mutatják be a csendes-óceáni északnyugati indiánok különleges identitását.
