A csendes óra

Olvasói vélemények

A „The Still Hour” című könyvet nagyra értékelik az imádságról és az Istennel való közösségről szóló mély meglátásai miatt, amelyeket nagyrészt Charles Spurgeon ajánlása ihletett. Sok olvasó átformálónak találta imaéletére, értékelve mélységét és az Istennel való valódi közösség fontosságát. Az elavult nyelvezet és stílus azonban kihívást jelent a modern olvasók számára, többen megjegyezték, hogy sok kifejezés és kifejezés megértéséhez szótárra van szükségük.

⬤ Mély meglátások és elmélkedések az imádságról, amelyek átalakíthatják az ember imaéletét.
⬤ Charles Spurgeon által erősen ajánlott, ami növeli a hitelességet.
⬤ Mélyebb kapcsolatra és közösségre ösztönöz Istennel.
⬤ Gyakorlati tanácsokat tartalmaz és rámutat az imaélet buktatóira.
⬤ Rövid, mégis erőteljes, így egy ülésben elolvasható.

⬤ Az elavult nyelvezet és stílus megnehezíti a modern olvasók számára a megértést.
⬤ Sok olvasónak gyakran kellett szótárhoz fordulnia, hogy megértse a szöveget.
⬤ Néhányan a könyvet zavarosnak találták összetett nyelvezete és szerkezete miatt.
⬤ A nyomtatás minőségét néhány kritikus nem találta túl jónak.

(37 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Still Hour

Könyv tartalma:

Austin Phelps (1820-1890) gyülekezeti lelkész, a szent retorika és homiletika professzora, majd az andoveri teológiai szeminárium elnöke volt.

Számos könyvet írt, amelyeket széles körben olvastak, de egyiket sem annyira, mint „A csendes órát”. A benne tárgyalt témák némelyike egészen egyedülálló, mint például „Isten hiánya az imádságban”, „Meghallgatás nélküli imádság”, „Bizalmatlanság az imádságban”, „Tétlenség az imádságban” és „Bálványimádás az imádságban”.

Ez egy olyan könyv, amely egyszerre fog elítélni és bátorítani. Egyaránt tökéletes az új hívőnek és az idős szentnek, aki évtizedek óta Krisztussal jár. Don Whitney írja: „Ne feledjük, hogy az ezekben a fegyelmekben való részvétel nagy célja az istenfélelem, hogy olyanok legyünk, mint Jézus, hogy szentebbek legyünk.

Austin Phelps a The Still Hour című könyvében írta: „Azt mondják, hogy sem az irodalomban, sem a tudományban nem született olyan nagy mű, amelyet olyan ember alkotott, aki nem szerette a magányt. A vallás elemi elveként rögzíthetjük, hogy a szentségben soha nem növekedett nagyot az, aki nem szakított időt arra, hogy gyakran és hosszan egyedül legyen Istennel.„”.