A cserokiak élő történetei

Olvasói vélemények

Az „Élő történetek a cserokiakról” című könyv a keleti zenekar cseroki meséinek gazdag gyűjteménye, amely a szóbeli mesemondás lényegét tükrözi. Oktatási forrásként szolgál a cseroki kultúráról, hagyományokról és tanulságokról, és széles közönséghez szól, beleértve a szülőket, tanárokat és a folklór rajongóit. Míg sokan dicsérik hitelességét és mélységét, egyesek lassúnak vagy kevésbé lebilincselőnek találják, mint alkalmi olvasmányt.

A történetek jól megírtak és hitelesek, megőrizve a cseroki mesemondás szóbeli hagyományát. A könyv széles körű háttérinformációkat tartalmaz a cseroki kultúráról és a mesemondásról. Sok olvasó értékeli a mesék által közvetített erkölcsi tanulságokat és a lebilincselő írásmódot. A könyv jó forrás a cseroki kultúra folytonosságának megértéséhez a történelmi kihívások ellenére.

Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv lassan halad, különösen tankönyvként használva. Néhányan úgy érezték, hogy a tartalom nem biztos, hogy lebilincselő az alkalmi olvasók számára. Ezenkívül néhány történet nevetségesnek tűnhet azok számára, akik nem ismerik a kulturális kontextust.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Living Stories of the Cherokee

Könyv tartalma:

Ez a figyelemre méltó könyv, amely közel száz év óta az első jelentős új cseroki mesegyűjtemény, hetvenkét hagyományos és kortárs mesét mutat be az észak-karolinai cseroki indiánok keleti zenekarától. Davey Arch, Robert Bushyhead, Edna Chekelelee, Marie Junaluska, Kathi Smith Littlejohn és Freeman Owle meséit tartalmazza - hat olyan cseroki mesemondóét, akik a családtól és a közösségtől tanulták művészetüket és történeteiket.

Az itt összegyűjtött mesék között vannak állatmesék, teremtésmítoszok, legendák és kísértettörténetek, valamint családi történetek és a cseroki történelem olyan eseményeiről szóló történetek, mint a Könnyek ösvénye. Ezek együttesen bizonyítják, hogy a mesemondás élő, eleven hagyomány. Ahogy új történetek kerülnek bele, és a régi történetek megváltoznak vagy feledésbe merülnek, a cseroki mesemondás növekszik és fejlődik.

A bevezető esszében Barbara Duncan a cseroki mesemondás hagyományáról ír, és elmagyarázza a szóbeli költői stílust, amelyben a történeteket előadják. Ez a formátum hatékonyan közvetíti az élő mesemondó hagyomány ritmikus, szóbeli jellegét, lehetővé téve az olvasó számára, hogy hallja a mesélő hangját.