The Art of Defiance: Dissident Culture and Militant Resistance in 1970s Iran
Az 1953 utáni Iránban az állami ellenőrzés, a cenzúra és az ellenzék nagyarányú elnyomása idején az értelmiségiek és a művészek olyan műveket kezdtek alkotni, amelyek szembeszálltak a sah diktatúrájával és a rezsim Nagy Civilizáció propagandájával.
A városi gerillaharc 1971-es megjelenésével a disszidens művészek - élükön a marxista Népi Fadai Gerillákkal (PFG) - olyan szimbolikus műveket hoztak létre, amelyek művészi ábrázolásokon és trópusokon keresztül népszerűsítették a harcosok eszméit, miközben a harcosokat halhatatlan szabadságharcosokként ábrázolták. A dac művészete így befolyásolta a fiatal, művelt irániakat, valamint a közvélemény bizonyos rétegeit, hogy az államot annak legradikálisabb kritikusai, a harcos disszidensek szemszögéből lássák.
Az 1960-as és 1970-es évek költészetének, szépirodalmi műveinek, dalainak és filmjeinek alapos vizsgálatával és értelmezésével ez a könyv feltárja, hogy a militáns akciók hogyan fordultak át művészi kifejezésekbe és fordítva. Azt is feltárja, hogy a PFG harcosai - akiknek száma kevés volt - hogyan tudtak „hősies” dimenziót nyerni a közönség szemében, a tényleges harci létükön messze túlmutató dac szimbolikus képet festve.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)