Eredeti címe:
The Dada Archivist: Hannah Hoech, Kurt Schwitters and Berlin Dada
Könyv tartalma:
Stina Barchan éleselméjűen és érzékletesen mutatja be Hannah Hch és Kurt Schwitters csodálatos barátságát és művészi rokonságukat. Ügyesen követi nyomon, hogyan fűzték össze otthonaikban és munkaterületeiken az archívumkincseket és a háromdimenziós montázs különböző formáit, hogy a nehéz időkben élő művészetet hozzanak létre.
(Maud Lavin, a School of the Art Institute of Chicago professor emerita, a Cut with the Kitchen Knife (Vágás konyhakéssel) című könyv szerzője: The Weimar Photomontages of Hannah Hch )
Stina Barchan, aki Hannah Hch archívumára (és nem műveire), valamint a második világháború utáni tevékenységére (és nem a dadaista korszakára) összpontosít, megkerüli a művésznő hagyományos megközelítéseit, és meggyőzően érvel amellett, hogy Hch holisztikus művészeti és életszemlélete ebben az időszakban pályafutása egyik legalapvetőbb felforgató és radikális megközelítése volt.
(Adrian Sudhalter, a Dadaglobe Reconstructed szerzője)
Hannah Hch (1889-1978) német művésznő archívuma régóta fontos anyagforrás a két világháború közötti avantgárdot és a berlini dadaizmushoz kapcsolódó művészeket kutató történészek számára. Ez a könyv Hch szervezési gyakorlatát vizsgálja, amikor 1939-től haláláig a Berlinen kívüli házában összegyűjtötte a dokumentumokat. A szerző kiterjedt kutatásai révén amellett érvel, hogy Hch archívumát nem csupán dokumentumgyűjteménynek, hanem önálló műnek kell tekinteni, amely szorosan kapcsolódik a művész mindennapi életéhez. Megjegyezve e munka mechanizmusainak megértésének fontosságát, a könyv azt sugallja, hogy Hch jóval a csoport hivatalos feloszlása után is vállalta a dada lehetőségeinek megőrzését és feltárását.
Fontos szerepet játszik a könyvben az az akta, amelyet Hch barátjáról, Kurt Schwittersről (1887-1948) állított össze, és amelynek tartalma feltárja, hogy a háztartási szokások hogyan hatották át mindkét művész gyakorlatát. Hch archívumát és Schwitters Merzbau-ját egymás mellé állítva a szerző a kettő közötti interaktív mozgás mellett érvel, amely alapvető jelentőséggel bír mindkét művész életművének megértése szempontjából.
