Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a könnyűzene sötét oldalát tárja fel, megvizsgálva az erőszakkal való kapcsolatát történelmileg és kortárs kontextusban. Kitér a különböző műfajokra, a koncerteken történt erőszakos incidensekre, valamint a zene hallgatóira gyakorolt pszichológiai hatásokra. A szerzők elemzést javasolnak mind az erőszakra való felbujtásról a zene által, mind pedig az általa kiváltott érzelmi izgalomról. A hangos zenével és annak lehetséges következményeivel kapcsolatos politikai implikációkat is megvitatják. Bár a munka dicséretes a meglátásai miatt, nem biztos, hogy teljes mértékben megragadja a könnyűzene természetének szélesebb körű összefüggéseit.
Előnyök:A könyv alapos elméleti és történeti feltárást nyújt a zene és az erőszak közötti összefüggésekről. Számos példát tartalmaz, köztük kevésbé ismert ausztráliai eseteket is. A „felbujtás” és az „izgatás” közötti különbségtétel mélyebbé teszi az elemzést. Rávilágít a zene erőszakra való felbujtásban betöltött szerepével és a zenehallgatókra gyakorolt hatásával kapcsolatos fontos társadalmi kérdésekre.
Hátrányok:Néhány kritikus úgy érzi, hogy a szerzők nem teljesen értik meg a könnyűzenei jelenségek összes következményét. Aggodalomra ad okot, hogy a könyv túlságosan leegyszerűsíti az összetett összefüggéseket, mivel elsősorban a „sötét oldalra” összpontosít, ahelyett, hogy szélesebb kontextusban ismerné el az összefüggéseket.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Dark Side of the Tune: Popular Music and Violence
Könyv tartalma:
Ez a könyv a könnyűzene pozitív erőnek tekintett, tudományos szempontból domináns, de leegyszerűsítő romantizálásával szemben íródott, és a téma "sötét oldalára" összpontosít. Úttörő módon vizsgálja, hogy a könnyűzene milyen módon került kapcsolatba az erőszakkal, a látszólag véletlenszerű kapcsolattól kezdve egészen addig, amikor a zenét kifejezetten az erőszak eszközeként alkalmazzák.
A hangzás/hallás fiziológiai és kognitív alapjainak előzetes áttekintése, amelyek a szenzoriumon belül megkülönböztetőek, különösen a szerves és pszichés erőszakra vonatkozó potenciáljukat tárja fel. A tanulmány ezután a kulcsfontosságú fogalmak munkadefinícióit dolgozza ki (beleértve a "népszerű" fogalmát) a vizsgálat céljaira, és történeti áttekintést nyújt a zene és az erőszak kapcsolatának példáiról a (bibliai kor előtti) időktől a késő tizenkilencedik századig. A könyv második fele a modern korszakra koncentrál, amelyet ebben az esetben a zene elektronikus úton történő kiegészítését, előállítását és terjesztését lehetővé tevő technológiák megjelenése jellemez, kezdve a hangfelvételek megjelenésével az 1870-es évektől, egészen az audio-internetig és más kortárs audio-technológiákig.
Johnson és Cloonan azt állítja, hogy ezek a technológiák átalakították a zene azon potenciálját, hogy a kulturális konfrontációkat a lokálistól a globálisig közvetítse, különösen az erőszakon keresztül. A szerzők a könnyűzene és az erőszak kapcsolatának egyre intenzívebb formáin keresztül a zenével és a kínzással kapcsolatos esettörténetek rendszertanát mutatják be, és a zene és a kínzás aktuális példáiban csúcsosodnak ki, beleértve a boszniai, dárfúri, valamint az amerikai erők által Irakban és Guantánamóban elkövetett kínzásokat.
Ez azonban nem egyszerűen adatok egymásutánja, hanem érvelő szintézis. Így az utolsó szakasz ennek a kapcsolatnak a következményeit vitatja meg mind magára a könnyűzenei tanulmányokra, mind pedig a kultúrpolitikára és -szabályozásra, az állampolgárság etikájára és az emberi jogokról szóló érvekre vonatkozóan.
