A Dél-afrikai Unió és a Nagy Háború 1914-1918. Hivatalos történet

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Union of South Africa and the Great War 1914-1918. Official History

Könyv tartalma:

A Nagy Háború dél-afrikai része a német Délnyugat-Afrikában lévő célok biztosítására irányuló hadműveletekkel kezdődött, de ezeket sietve abba kellett hagyni, amikor otthon fegyveres lázadás tört ki Beyers tábornok, De Wet és mások vezetésével, amelyben mintegy 11 500 németbarát lázadó vett részt. A lázadás öt hónapig tartott, 1914 szeptemberétől 1915 februárjáig, amikor is megadták magukat Botha tábornoknak és 30 000 fős haderejének, amelynek kétharmada holland származású volt. A lázadás végeztével a dél-afrikaiak folytatták a német Délnyugat-Afrika meghódítására irányuló hadjáratot. Amint a hivatalos történész rámutat, míg a többi domínium erőfeszítései többé-kevésbé központosítottak voltak - kanadai hadtest, ausztrál hadtest, új-zélandi hadosztály -, addig az S-afrikai tevékenységeket különböző, egymással kevéssé összefüggő műveletekbe irányították, és ez tükröződik e több részre tagolt történet felépítésében is. Az első rész a kezdeti német délnyugat-afrikai hadműveleteket és az otthoni lázadást tárgyalja. A második rész a lázadás után Délnyugat-Afrikában újraindított műveletekkel foglalkozik. A III. és IV. rész a német kelet-afrikai hadjárattal foglalkozik, amelyben a dél-afrikai csapatok nagy szerepet játszottak.

A Nagy Háború dél-afrikai erői közül talán a legismertebb a dél-afrikai gyalogosdandár, amely először Egyiptomból a szenuszita törzsek ellen (V. rész), majd a nyugati fronton (VI. rész) tevékenykedett, ahol a BEF legjobb csapatai között szerzett hírnevet, és legendás a somme-i offenzíva során Delville Woodban végrehajtott akciójuk. Ez a VI. rész foglalja el a könyv nagy részét, közel száz oldalt borítva. De nem ők voltak az egyetlen dél-afrikai csapat Franciaországban. Öt ostromüteg, a 71. és 75. ütegek, amelyek mindegyike 6"-os howitzokkal volt felszerelve, 1916 áprilisában érkezett Franciaországba, majd júliusban egy hatodik (125. üteg), de csak 1918 januárjában vonták össze őket két nehéz tüzérségi csoportba, a 44. és az 50. ütegbe. A VII. részben az egyes ütegek tevékenységét külön-külön tárgyaljuk. Ebben a részben szó esik még egy divíziós jelzőszázadról, amely a XV. hadtest jelzőszázadává vált, az S-afrikai egészségügyi szolgálatról Franciaországban, két vasúti társaságról és nyolc lószállító társaságról, amelyeknek a legénysége Cape Coloured sofőrökből állt. Az utolsó rész, a VIII. rész az adminisztrációnak ad helyet. A könyvet az S-afrikai VC-k listája zárja, a kitüntetésekkel, valamint a veszteségek (halálesetek) számai egységenként feltüntetve.

A létszámuk 12 452 fő, ebből 8 551 fő harcoló katona volt. Összesen 220 196 dél-afrikai szolgált, akik közül 92 837 fő volt a munkazászlóalj és a hadtest színesbőrű és dél-afrikai bennszülött személyzete.