A demokrácia kulcsai: a választási rendszer mint a polgári hatalom új modellje

Olvasói vélemények

A kritika dicséri a könyvet a demokráciáról és a választások helyett a választások fontosságáról szóló meglátásaiért, ugyanakkor kritizálja a fikciós megközelítést és bizonyos narratív döntéseket.

⬤ Értékes tanulságokkal szolgál a demokráciáról és a választásokról
⬤ jól megírt bevezetés
⬤ rávilágít a kizárólag a választásokra való hagyatkozás problémáira.

A fikciós kivitelezésben bukdácsol; nehezen tudja hatékonyan bemutatni a választási rendszer és a választott képviselők közötti ellentétet.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Keys to Democracy: Sortition as a New Model for Citizen Power

Könyv tartalma:

A szortícionálás - más néven véletlenszerű kiválasztás - az átlagemberek kezébe adja a kormányzati döntéshozatal irányítását. Ez újszerűnek tűnhet, de az eredeti athéni demokrácia így működött. Valójában az az újdonság, hogy azt hisszük, a választási rendszerek demokratikusak. A gondolkodók számára Arisztotelésztől a reneszánszig magától értetődő volt, hogy a választások mindig oligarchiát, vagyis az elit uralmát eredményezték.

Maurice Pope a demokrácia történetéről és alapelveiről folytatott egész életre szóló gondolkodásának ebben a kivonatában a kormányzás új modelljét mutatja be, amely a választott politikusokat sorsolással kiválasztott közgyűlésekkel váltja fel. Úgy véli, hogy a választások újbóli bevezetése kiutat kínál a megrekedtségből, az apátiából, az elidegenedésből és a polarizációból, mivel visszaadja a polgároknak a hangjukat.

Pope munkája - amelyet posztumusz adtak ki - a sokat utazó angol klasszicista egyedülálló nézőpontjából született, aki megtapasztalta a dél-afrikai apartheid-uralom igazságtalanságát is. Nagyszerű elméje éppúgy otthon volt a filozófiatörténetben, mint a valószínűségszámítás matematikájában.

Az elmúlt években a kormányok, sőt az EU is kipróbálta a szortícionálást; az Egyesült Királyság, Franciaország és több ország véletlenszerűen kiválasztott polgári közgyűléseken keresztül próbálta kezelni az éghajlatváltozást. Párizs városa és Belgium németajkú közössége sorsolással kiválasztott állandó felsőházakat hozott létre. Több száz ilyen kísérlet világszerte megkérdőjelezi azt a feltételezést, hogy a választások jelentik az egyetlen vagy ideális utat a hiteles és hatékony kormányzáshoz.

Mielőtt ezek a többnyire tanácsadó testületek kialakultak volna, Pope egy olyan kormányzatról szóló víziót vázolt fel, amely teljes mértékben a véletlenszerű kiválasztáson és a polgárok tanácskozásán alapul. E radikálisabb cél mellett érvelve az ókori Athén dicsőségére, a Velencében évszázadok óta alkalmazott módszerekre, a véletlenszerűen kiválasztott esküdtszékek sikerére és a véletlenszerűség filozófiai előnyeire támaszkodik. Úgy vélte, hogy a szortíción alapuló demokrácia az egyetlen járható út ahhoz, hogy Abraham Lincoln "a néptől, a nép által, a népért" demokratikus kormányzatra vonatkozó felhívásának minden egyes elemét megvalósítsuk.