A demokratikus lélek: Spinoza, Tocqueville és a felvilágosodás teológiája

Eredeti címe:

The Democratic Soul: Spinoza, Tocqueville, and Enlightenment Theology

Könyv tartalma:

A demokratikus lélek című könyvében Aaron L. Herold amellett érvel, hogy a liberális demokrácia jelenlegi válságát - a szélsőséges polarizáció, az erősödő populizmus és a politikai intézményekből való kiábrándulás - a liberális felvilágosodással való mélyebb elégedetlenség csúcspontjaként kell értelmezni. Mind a baloldal, mind a jobboldal jelentős elemei elutasítják a felvilágosodás jogokra helyezett hangsúlyát, mint elméletileg megalapozatlant és erkölcsileg nem kívánatosat, és a kötelezettségekkel ellentétes politika visszaszerzésére törekednek. Ez azonban újra felvetette a politika és a vallás közötti, régóta eldöntöttnek hitt kapcsolatra vonatkozó kérdéseket.

Helyzetünk kezelése érdekében Herold megvizsgálja Spinoza és Tocqueville politikai gondolkodását, két olyan szerzőét, akik egységesen támogatják a liberális demokráciát, de eltérően ítélik meg a felvilágosodást. Spinoza Teológiai-politikai értekezésének eredeti olvasatán keresztül Herold feltárja a liberális demokrácia teológiai alapjait: egy olyan átfogó erkölcsi tanítást, amely rehabilitálja az emberi önérdeket, az "odaadást" a "babona" maradványaként becsmérli, és az önmagáért való élet, cselekvés és gondolkodás büszkeségét ápolja. Politikai víziójában Spinoza a liberalizmushoz fűzött legnagyobb reményeinket fogalmazza meg, mert biztos benne, hogy egy ilyen szemlélet egyszerre eredményez intellektuális virágzást és a közösség paradox módon történő visszaszerzését.

Spinoza projektje azonban olyan feszültségeket tartalmaz, amelyek ma is gondot okoznak a demokráciának. Amint Herold Tocqueville Democracy in America című művének új értelmezésén keresztül bemutatja, a demokráciát destabilizáló elégedetlenségek arra vezethetők vissza, hogy a felvilágosodás nem talált helyet a vallási vágyaknak, amelyek létezését nagyrészt tagadta. Tocqueville különösen azt a természetes emberi vágyat írta le, amely a boldogság egy olyan fajtájára irányul, amely legalábbis részben az önfeláldozásban rejlik. Mivel a modernitás éppen úgy gyengíti a vallást, ahogy a demokráciát erősebbé teszi a liberalizmusnál, lehetővé teszi, hogy ez a vágy új és veszélyes kiutat találjon. Tocqueville ezért egy olyan "új politikatudomány" megtervezésére törekedett, amely orvosolni tudja ezt a problémát, és amely ezért ma is nélkülözhetetlen a korabeli politikából hiányzó mértéktartás visszaszerzéséhez.