Olvasói vélemények
Összegzés:A Bertell Ollman által írt „A dialektika tánca” című könyvről szóló kritikák kiemelik, hogy mélységében és világosságában elmagyarázza Marx dialektikus módszertanát. Míg a dialektikus érvelés alapos kezeléséért és a Marx gondolatmenetébe való éleslátó bevezetésként dicsérik, magát az írást időnként középszerűnek minősítik. Egyes kritikusok megkérdőjelezték az Ollman által használt terminológia eredetiségét, azt sugallva, hogy esetleg ráerőltette saját értelmezését Marx fogalmaira. Összességében a könyvet értékesnek tartják azok számára, akik a marxi dialektika megértését keresik, ugyanakkor a marxista elmélet más aspektusainak tárgyalásában elmaradhat.
Előnyök:⬤ Rendkívül hasznos Marx módszertanának megértéséhez
⬤ a dialektikus érvelés alapos és pontos feldolgozása
⬤ Marx gondolatmenetének szervezett bemutatása
⬤ értékes forrás a marxizmussal foglalkozó hallgatók számára.
Hátrányok:⬤ Középszerű írásmód és áttekinthetőség
⬤ egyes terminusok nem egyeznek Marx eredeti nyelvezetével, ami értelmezési kérdéseket vet fel
⬤ a marxista elmélet más aspektusai hibásak vagy nem megfelelően tárgyaltak.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Dance of the Dialectic: Steps in Marx's Method
Könyv tartalma:
Paul Sweezy, a Monthly Review szerkesztője és az amerikai Marx-kutatók dékánja a "dialektika és a Marx-módszer vezető szaktekintélyének" nevezte Bertell Ollmant. Ebben a könyvében Ollman alapos elemzést nyújt a dialektikus módszer Marx általi alkalmazásáról.
Marx rendkívül kreatívan használta a dialektikus módszert a kapitalizmus eredetének, működésének és irányának elemzésére. Sajnos, a módszerről ígért könyve soha nem készült el, így a Marx elméleteit megérteni és értékelni, illetve felülvizsgálni vagy felhasználni kívánó olvasóknak anélkül kellett eljárniuk, hogy tisztában lettek volna azzal a dialektikával, amelyben az elméletek keretbe vannak foglalva. Az eredmény több nézeteltérés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy "mit is értett Marx valójában", mint bármely más jelentős gondolkodó írásaival kapcsolatban.
Azzal, hogy Ollman Marx belső viszonyokról szóló filozófiáját és az absztrakció folyamatának használatát - a dialektika két kevéssé tanulmányozott aspektusát - állítja e beszámoló középpontjába, Marx módszerének egy olyan változatát nyújtja, amely egyszerre szisztematikus, tudományos, világos és rendkívül hasznos.
Ollman nemcsak fontos új megvilágításba helyezi, hogy Marx valójában mit értett változatos elméleti kijelentései alatt, hanem azzal, hogy gondosan lefekteti Marx módszerének lépéseit, lehetővé teszi az olvasó számára, hogy a dialektikát saját kutatásaiban is munkába állítsa. Meggyőzően érvel amellett is, hogy a társadalomtudósoknak és a humanistáknak, valamint a filozófusoknak miért kell ezt tenniük.
