A dialektikus én: Kierkegaard, Marx és a modern szubjektum kialakulása

Olvasói vélemények

A könyv átfogó és lebilincselő elemzést nyújt a Karl Marx és Søren Kierkegaard közötti kapcsolatokról, feltárva azok jelentőségét a kortárs gondolkodás és a modern állapot összetettségének szempontjából. A szerző, Aroosi, eredeti szintézist nyújt e két fontos alakról, kiemelve egymást kiegészítő jellegüket annak ellenére, hogy az élet spirituális és politikai aspektusaira eltérő hangsúlyt fektetnek.

Az írás mély, mégis közérthető, érthetővé teszi az összetett gondolatokat. Az elemzés alapos, és rávilágít Kierkegaard gondolatainak fontosságára a nyugati gondolkodás kontextusában, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak a szekulárisabb nézőpontok javára. A könyv mindenkinek ajánlott, akit érdekel a spiritualitás és a politika kapcsolata, és gondolkodásra ösztönöz a személyes és politikai átalakulásról.

Egyes olvasók talán kevés mélységet érzékelnek Kierkegaard kifejezetten vallási eszméinek feltárásában, mivel Aroosi nagy hangsúlyt fektet gondolatainak Marx politikai elméleteivel való integrálására. Emellett a Hegelt nem ismerők számára további háttérismeretekre lehet szükség ahhoz, hogy teljes mértékben értékelni tudják a könyvben bemutatott összefüggéseket.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Dialectical Self: Kierkegaard, Marx, and the Making of the Modern Subject

Könyv tartalma:

Bár Karl Marx és S ren Kierkegaard mindketten a XIX. századi nyugati gondolkodás jelentős alakjai, ritkán tárgyalják őket ugyanabban a beszélgetésben. Marx a nagy radikális gazdasági teoretikus, a kommunista forradalom prófétája, aki híres állítása szerint a vallás a "tömegek ópiuma". Kierkegaard a keresztény vallásosság híres védelmezője, az egzisztencializmus előfutára és a tömegpolitika kritikusa, aki arra szólított fel bennünket, hogy váljunk "az egyetlen egyénné". Ám Jamie Aroosi a közös elődjük, G. W. F. Hegel által rájuk hagyott fontos témák kiemelésével megmutatja, hogy párhuzamos projektekben foglalkoztak a modern, "dialektikus" én értelmének megteremtésével, ahogyan az a társadalmi, gazdasági, politikai és vallási emancipáció folyamatán keresztül valósítja meg önmagát.

A dialektikus énben Aroosi bemutatja, hogy amit hagyományosan ellentétnek tekintünk, az valójában egy egymást kiegészítő egyoldalúság, amely abból ered, hogy Marx és Kierkegaard másként képzelte el az én szabadságának elsajátítását gátló akadályokat. Konkrétan Kierkegaard az én pszichológiai és spirituális természetével való foglalkozása azt a meggyőződését tükrözte, hogy a szabadság elsődleges akadályai a szubjektivitásban rejlenek, például a társadalmi normáknak való készséges megfelelésünkben. Ezzel szemben Marxnak az én társadalmi-politikai természetével való foglalkozása azt a meggyőződését tükrözte, hogy a szabadság elsődleges akadályai az objektív világban, például a gazdasági rendszer kizsákmányolásában rejlenek. Aroosi szerint azonban mindegyik gondolkodó a szabadságról és az énről alkotott nagyobb kép egyik felét képviseli, mivel a szabadság szubjektív és objektív akadályai egymást erősítve szolgálják.

E két, egymással szöges ellentétben álló személyiség írásainak szintetizálásával Aroosi bemutatja annak fontosságát, hogy az emancipációt szubjektív, pszichológiai és spirituális folyamatként, valamint objektív, társadalmi-politikai és gazdasági folyamatként képzeljük el. A dialektikus én igazolja Marx és Kierkegaard fontosságát és folyamatos relevanciáját a modern képzelet számára.