Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv nagyra értékelt az irodalomelmélet és a kulturális témák mélyreható feltárása miatt, különösen a kortárs alkotói tájhoz viszonyítva. Sok olvasó számára létfontosságú forrás a tudományos kutatáshoz és inspiráló ötletforrás a művészeti gyakorlat számára. Egyesek azonban kritizálják a könyv bonyolultságát és a Kindle-kiadás korlátait.
Előnyök:** Nagyszerű kutatási és tudományos célokra. ** Inspiráló meglátások a kortárs alkotók számára. ** A témák mélysége és összetettsége nagyra értékelt. ** Világos viták a dialogikus képzeletről és a karakteralkotásról. ** Hasznos a kapcsolati paradigmák megértéséhez és a modern gondolkodás megkérdőjelezéséhez. ** Kiváló tudományos fordítás és előadásmód. ** Irodalom- és társadalomtudományi hallgatóknak kifejezetten ajánlott.
Hátrányok:** Összetett és kihívást jelentő szöveg; nem könnyű olvasmány. ** A Kindle-kiadásból hiányzik a fejezetek keresési funkciója, ami megnehezíti a navigációt. ** Egyes olvasók úgy érzik, hogy a Bachtin körüli izgalom túlzás. ** Összességében az alkalmi olvasók számára nem biztos, hogy lebilincselő.
(29 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Dialogic Imagination: Four Essays
Könyv tartalma:
Az esszékből kiderül, hogy Mihail Bakhtin (1895-1975) - akit Nyugaton főként Rabelais- és Dosztojevszkij-tanulmányai révén ismernek - nyelvfilozófus, kultúrtörténész és a regény egyik jelentős elméletírója. A The Dialogic Imagination kiváló angol fordításban négy válogatást mutat be az 1975-ben Moszkvában megjelent Voproszy literatury i estetiki (Az irodalom és az esztétika problémái) című művéből.
A kötet egy hosszabb bevezetőt is tartalmaz Bakhtinról és gondolkodásáról, valamint egy terminológiai glosszáriumot. Bakhtin a regény kategóriáját rendkívül sajátos módon használja, és a hagyományosan elfogadottnál jóval nagyobb területet követel magának. Számára a regény nem annyira műfaj, mint inkább egy erő, a novellisztika, amelyet a From the Prehistory of Novelistic Discourse című művében tárgyal.
Két esszé, az Epika és regény, valamint az Idő és kronotóp formái a regényben címűek az irodalomtörténettel foglalkoznak Bahtyin sajátos, unortodox módján. Az utolsó esszében az irodalomról és a nyelvről általában értekezik, amelyet alműfajok, dialektusok és töredékes nyelvek egymással harcban álló, rétegzett, állandóan változó rendszerének lát.
